Századok – 1982
Folyóiratszemle - McKee; Evans William: Kanaán földjétől Guinea földjéig. „Khám fiainak” különös Odüsszeája 175/I
FOLYÓIRATSZEMLE WILLIAM MCKEE EVANS: KANAÁN FÖLDJÉTŐL GUINEA FÖLDJÉIG. „KHÄM FIAINAK" KÜLÖNÖS ODÜSSZEÄJA Noé legkisebb fiának, Khámnak leszármazottait a Biblia örökös rabszolgaságra ítéli. Keserű sorsukat a Genezis azzal indokolja, hogy a vízözönt túlélő ó'sapa Khámot - pontosabban annak fiát, Kanaánt - maga átkozta volna meg. Noé átka az i. e. 10. század körül - Dávid és Salamon királysága idején - került az ószövetségbe. Célját ma abban látjuk, hogy ideológiát szolgáltatott a zsidó nép által nem sokkal korábban meghódított kanaániták (Kánaán földjének lakói) szolgaságra kényszerítéséhez. Azóta azonban „Khám fiait" a földkerekség legkülönfélébb népeivel azonosították. Az amerikai szerző tanulmányában éppen a kifejezés főbb jelentésváltozásainak s magyarázatuknak végigkövetésére vállalkozott. Noé átkával az Ószövetség az i.e. 10. században olyan nép rabszolgasorba kényszerítését ideologizálta meg, amely külsőleg nem különbözött az ideológia megalkotóitól. Ezért származtathatták a két népet testvérektől. A nagytömegű kanaánita rabszolga bekerülése a zsidó társadalomba lassan etnikai, nyelvi, sőt vallási különbségeiket is elmosta. A patriarchális rabszolgaság végül egyenesen arra ösztönözött, hogy magát a társadalmi megkülönböztetést is mérsékelje. A zsidó társadalom szabad tagjai azután a hamita mítosz megalkotásával védték meg kiváltságaikat. - Az antik világban különben nem volt ritka a rabszolgaság azonosítása egy-egy etnikummal. Amikor a római birodalom legfőbb rabszolga-ellátójává Trákia vált, a trák külső jellegzetességek (mint a vörös haj) egyértelműen a rabszolgaság kifejezőivé váltak. A római színészek a színpadon vörös parókával jelezték, ha rabszolgát játszottak. A feudalizmus korában évszázadokra a balkáni szlávok váltak a velencei rabszolgakereskedelem legfőbb áldozatává. így válhatott népnevük több nyugat-európai nyelvben azonossá a rabszolga szóval. Míg Európában legfeljebb a rabszolgák elhatárolására került sor, addig a Közel-Keleten a hangsúly a faji megkülönböztetésre tolódott át. E vidék rabszolgáinak többsége ugyanis Fekete-Afrikából származott, a rabszolga kifejezés így tartalmilag lassan azonosult a néger szóval. A 8. századi mohamedán írásokból veszi át ezt a tényt a rabbinikus irodalom is, amely Noé Genezis-beli átkát újabb megkülönböztető fenyegetéssel toldotta meg: Khám és utódai az apai átok következtében váltak feketévé. A fekete rabszolgák feltűnése az araboknál szoros következménye volt annak, hogy az Iszlám hívei mohamedán hittestvéreiket nem vethették rabszolgasorba. Amikor a próféta halálát követő évszázadban - nagyarányú politikai hódítás keretében - a Földközi-tenger déli partvidékének minden népe mohamedánná vált, az arabok elveszítették mind saját, mind az európai rabszolgapiac egyik fontos utánpótlási bázisát. Gazdaságuk azonban mégsem nélkülözhette a rabszolgákat, így fordultak a Szahara déli oldalán élő népek felé. „Khám fiainak" szülőhazája megkezdte vándorlását délre, egyelőre Szudán felé. Szudán kedvező éghajlata termékeny földművelést és egészséges lakosságot virágoztatott fel. Sok rabszolga került ki erről a vidékről, mígcsak az uralkodó osztály át nem térítette a népet az Iszlámra. A rabszolgaszerzőknek hamarosan még délebbre kellett hatolniok. így érték el támadásaik Guineát. De Guinea ugyanakkor a tenger felől is megnyílt a nagyvilág számára. 1444-ben a portugál Diniz Dias hajója vetett horgonyt partjainál. A virágzó ország harapófogóba került: a mohamedánok keletre, az európaiak az újvilágba szállították őket rabszolgának. A fekete rabszolgaság megideologizálása új lehetőségeket nyújtott a keresztény világban is. A fekete szín a gonosz, az ördög színe lett (mint ahogyan a fehér a jóságé, az angyaloké). A gyarmatokon megindult a nem európai lakosság - a színes bőrű bennszülöttek, a feketék - alávetése. Ennek
