Századok – 1982
Történeti irodalom - Zay Ferenc: A Lándorfejirvár elvesztésének oka e vót és így esött (Ism.: Bessenyei József) 161/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 161 A 17-18. századi nyugat-európai agráxfejló'déssel kapcsolatban újszerű értékelést ad a kötet: az angol és a francia fejló'dés azonos vonásait helyezi eló'térbe a különbségekkel szemben. Az angliai és a nyugat-európai kontinentális területek agrárfejlődése közös tőről származott: a paraszti árutermelésből és a pénzjáradék felbomlásából. A 18. század végéig mindkét államban a kisüzemi termelés uralkodott. A 18. századi gazdasági fellendülés Franciaországban is teremtett hasonló tendenciákat (tőkés nagybérlet, agrotechnikai fejlődés stb.), mint Angliában. A bomló manoriális és seigneuriális rendszer többé-kevésbé a 18. század végéig fennmaradt. Természetesen már ekkor is voltak különbségek a két agrárrendszer között. Ezek közül a nagybirtok bomlási útja volt a legfontosabb. A bomlás Franciaországban a paraszti birtok tulajdonná válása felé tartott, míg Angliában a parasztság kisajátítása felé. A különbségek nem indokolják a két agrárfejlődés külön típusba sorolását, csupán két variánsként való említését. Döntő eltérés csak a 19. századtól lesz, az angol ipari forradalom és a francia polgári forradalom következtében. Az angol ipari forradalom és a világgazdaságban betöltött hegemón helyzet terelte véglegesen más útra az agrárfejlődést. Ezzel szemben a francia forradalom a földesuraságot ugyan teljesen eltüntette, de a kisparaszti termelés hagyományos rendjét nem változtatta meg. Ezt csak az ipari forradalom tudta volna átalakítani, amely azonban Franciaországban a 19. század közepéig váratott magára. A majorsági gazdálkodás és a második jobbágyság rendszerét az Elbától keletre eső német fejlődésen keresztül mutatja be Szkazkin. Kialakulásának fő okát egyoldalúan a Nyugat-Európával folytatott gabonakereskedelem feltételeiben látja: Kelet-Németország Nyugat-Európa mezőgazdasági nyersanyagforrása, sőt „gyarmata" lett. (382. 1.) A parasztság röghözkötését csak a földesúri gazdálkodás robotszükségletével indokolja. A szerző szerint az Elbától keletre eső, Kelet-Németországon kívüli területek - így Oroszországé is - agrárrendszere alapvetően azonos jellegű az ismertetettel. A kötet zárófejezete a középkori paraszti osztályharc törvényszerűségeivel foglalkozik. A parasztmozgalmak történetében három szakaszt különböztet meg: a feudaüzmus kialakulása idején az ősi szabadság visszaszerzéséért fogtak fegyvert a parasztok, a középkor második szakaszában a járadékcsökkentés, a személyi szabadság elérése és az árutermelés védelme érdekében harcoltak, míg a feudalizmus késői századaiban a paraszti föld teljes birtokbavételéért. A magas tudományos színvonalú mű tehát elsősorban az angol, a francia és a német középkori agrárfejlődést mutatja be. A munka kézikönyv-jellegét növelte volna, ha szerzője röviden kitér az itáliai, az ibériai és a skandináv agrárfejlődés törvényszerűségeire is. Papp Imre ZA Y FERENC: AZ LÁNDORFEJ1RVÁR ELVESZÉSÉNEK OKA E VÓT ÉS ÍGY ESÖTT. SAJTÓ ALÁ RENDEZTE KOVÁCS ISTVÁN. AZ UTÓSZÓT SZAKÁLY FERENC ÍRTA Bp., Magyar Heükon. 1980. 208 1. 121. (Bibliotheca Historica) „Országunk most már nyitva áll a török előtt vizén és szárazon, és sohasem lehet boldog és nyugodt, amíg Szabács és Nándorfehérvár az ellenség kezén marad." - II. Lajos király 1521-ben papírra vetett sorai híven mutatják, hogy már a kortársak felismerték Nándorfehérvár - az ország déli „kulcsa" - elvesztésének döntő fontosságát. Ezzel magyarázható, hogy a nagy történeti művéhez anyagot gyűjtő Verancsics Antalnak sok olyan írásmű juthatott a birtokába, amely foglalkozik ezzel az ostrommal, így Szerémi György emlékirata és a „Memoria rerum" című gyűjtemény, és mellettük két olyan feljegyzés, amely kizárólag ezt az eseményt tárgyalja; egy latin nyelvű (töredékesen fennmaradt) írás és az a magyarul írott mű, amely most, majd egy és negyed századdal első kinyomtatása után ismét megjelent. 11 Századok 1982/1
