Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
FIGYELŐ 143 mert az új földesúr a kerületek korábbi 26 126 r. ft-nyi földesúri árendáját - amely ez idő tájt már gyakran „census dominalis" néven szerepel - 34 530 r. ft-ra emelte fel, s ennek 6%-a már 2073 r. ft-ra rúgott volna.4 3 Ennek ellenére Orczy e magas rangú tisztségét 1733. október 23-ig tűrhetően ellátta, bár többször kérte felmentését. Végül is a Jászkun Kerület összevont közgyűlésén felolvasták a bécsi udvari Commissio parancsát Althann aláírásával, miszerint Orczy utódául Podhradszky György volt szegedi főbírót nevezték ki jászkunsági földesúri főkapitánynak, de meg kellett elégednie a főkapitányi administrator címmel, mert a jászkunok földesúri főkapitánya valójában maga Althann tábornok volt. Podhradszky kíméletlen, törvénysértő, erőszakos basának, zsarnok és harácsoló földesúri adminisztrátornak bizonyult. A kerületi és az összkerületi közgyűléseket sohasem tudta ugyan megakadályozni, de az elégedetlenkedő bírákat börtönbe záratta, őket rebelliseknek szidta, „bennünket örökös jobbágyoknak, a Felséges Commissiot pedig örökös földesurunknak mondotta". Az 1738. évi földosztáskor magának 60 pozsonyi mérő szántót kisajátított, és azt ingyenmunkával műveltette. A kerületi közgyűlésen megválasztott nagykun kapitányt nem ismerte el, hanem önhatalmúan maga nevezett ki oda kapitányt, az 1738—39. évi pestisjárványban meghalt gazdák vagyonát (ló, szarvasmarha, eke, készpénz) magának kisajátította, a törvényes örökösöket kisemmizte, kóbor betyárokat fogadott, hogy a városok és a községek méneseiből, gulyáiból magának elhajtasson értékes lovakat és igavonókat. A három kerületben 1742-ig ilyen módon 17 429 r. ft. 57 kr kárt okozott.44 Ezek a példátlan visszaélések általános felháborodást váltottak ki a kerületekben, a kerületi vezetők 1741-től 1744-ig számos felterjesztést intéztek gr. Pálffy János nádorhoz s redemptionális kérelmeiket elsősorban a zsarnok adminisztrátor elleni panaszok áradatával indokolták, sőt kilátásba helyezték a kerületekből való kiköltözésüket is: „... készebbek leszünk régi szent Királyainktól törvényes szabadsággal megajándékoztatott Lakóföldünket pusztán hagyni és Eö-Felséghe Birodalmában más helyekre magunkat recipiálni, mert akármely örökös jobbágyok' sem jutottak alábbvaló sorsra, mint ezen szegény Districtusok Podhradszky uram számtalan törvénytelenségei végett".4 s Pálffy a redemptionális kérelem teljesítését és a törvénytelenségek kivizsgálását éveken át függőben hagyta, illetve olyan értelmű zsarolásra használta fel, hogy a kerületek az osztrák örökösödési háborúban a sziléziai hadszíntérre a maguk költségén és pénzén minél több lovaskatonát állítsanak elő. így 1741 júniusában csak a Jász Kerületből 200 lovas harcolt Nyssa mellett a poroszok ellen, 1744-ben már 400 lovaskatona kiállítását vállalták a kerületek, 1744. augusztus 26-án Pálffy általános insurrectiót rendelt el a Jászkun Kerületben. Mozgósító levelében először jelezte, hogy a redemptionális kérelmet a királynő elé terjesztette. Az alku végül oda vezetett, hogy a kerületek közgyűlése 1745. március 29-én ezer lovas kiállítására kötelezte a jászkunokat. Ezt követően rövidesen — 1745. május 6-án — megszületett Bécsben Mária Terézia ismert oklevele a rademptióról és a nádori hatalom visszaállításáról. 4 3 Sz. Lt. JKl Prot. 1732-1741. 34. Ugyanakkor a hadiadó évi összege pl. az 1728. évi 29 069 r. fí-ról 32 000 r. ft-ra emelkedett. Ennek nyilvántartását a földesúri főkapitányi hatóság továbbra is végezte. 44 Sz. Lt. Jászb. lt. Hiv. Tud. 9. es. 17. sz., 1743. január 27. Summarius extractus. Ez a kár sohasem térült vissza. 4 5 Uo. 9. es. 4. sz. 1743. március 3. Gravamina. Panaszok a nádorhoz.
