Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
142 FIGYELŐ Ha már most — az itt jelzett értékek alapján — számba vesszük a Jászkun Kerület termelőerőinek gyarapodását, e növekedés ütemét és mértékét a redemptió előtti évtizedekben, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy a jászkunsági vezetők 1744-45-ben reális számvetést készíthettek, nem becsülték túl a jászkunsági erősen rétegeződött lakosság teherbíró képességét, amikor végül is biztosítva látták a redemptió hatalmas összegének kifizetését. Ha külön-külön és egymással is összefüggően, részletesebben is megvizsgálnók a jászkunsági gazdasági élet, a társadalmi termelés anyagi elemeinek (munkaanyag, termelési technika, munkaerő, munkaenergia, munkamegosztás, árukészlet) mozgását, együtthatását, fejlődésük belső és külső tényezőit, akkor feltétlenül arra a meggyőződésre juthatunk, hogy már a redemptió előtti évtizedekben is „rendezett birtokviszonyok alakultak ki a Jászkunság területén",41 olyan, aránylag tartós értékeket összegező viszonyok, amelyek adott körülmények között megalapozottá és lehetővé tették a redemptiót. Ugyancsak itt kell kiemelnünk azt is, hogy a Jászkun Kerület sajátos kiváltságokon alapuló és változó közigazgatási szervezete sem a redemptió után, hanem az azt megelőző fél évszázadban alakult ki, illetve fejlődött tovább némileg más körülmények között a redemptió után. Az SzMNA történeti bevezetőjének szerzője nem tisztázza elfogadhatóan a Jászkun Kerület jogállását, közigazgatási autonómiáját és földesúri függő viszonyát sem. A lovagrendi földesurat 1731. április 26-án III. (VI.) Károly adománylevele alapján a Széchényi Alapítványhoz tartozó Pesti Invalidusok Háza földesúri hatósága váltotta fel. E hatóság közvetlenül egy — Bécsben működő — katonai vezetés alatt álló bizottság - Commissio Praesidii - irányító és felügyeleti hatásköréhez tartozott az uralkodó utasítása alapján: „Ad mandatum Sacrae Caesareae Regiaeque Maiestatis Excelsae Aulici sub Praesidio Excelsae Generalis Comitis Gundacker ab Althann". Ennek a bécsi udvari hatóságnak az igazgatója gr. Gundacker von Althann tábornok volt, földesúri jövedelmeiből származó pénzét pedig gr. Franz von Nesselrode, a bécsi Hofkammer kamarása kezelte. Az új földesúr tehát valójában a Széchényi Alapítvány lett, amely 50%-ban már a Német Lovagrend földesúri hatósága idején is tulajdonosa volt a Jászkun Kerületnek s ugyancsak ilyen arányban részese is a jászkunsági földesúri jövedelemnek. Az új földesúr Orczy István Heves-Külső-Szolnok vármegyei alispánt, a kerületek lovagrendi földesúri főkapitányát továbbra is megtartotta földesúri főkapitányi tisztségében, sőt még 1731-ben bárói rangot nyert, s királyi adományként megkapta a Szeged szomszédságában levő Kisszállás és Péteri pusztákat. Jászkunsági földesúri főkapitányi illetményét azonban csak évi 1200 r. ft-ban állapították meg, noha korábban a Német Lovagrendtől a földesúri árenda 6%-át kapta.42 Részére ez annál is inkább sérelmes volt, 41 SzMNA 1/1. 76. A szerző itt is úgy tünteti fel, mintha a redemptió teremtett volna rendezett birtokviszonyokat a Jászkun Kerületben. Itt is alaposan meg kellett volna vizsgálni és elfogadhatóan értékelni Illéssy János rövid adatközlését, amely a Századok 1900. 247-249. lapjain jelent meg „A Jászkun Kerületek visszaállítása 1745-ben" címmel. Világos, hogy nem a kerületek közigazgatásának visszaállításáról vagy nevének újrafelvételéről van szó, hanem elsősorban a nádori hatóság visszaállításáról. 42 OL P 520. Mise. 13. 456. Vienna, die 25. Julii 1731. Orczy vármegyei alispáni hivatalát és egyidejűen jászkunsági földesúri főkapitányi tisztségét fatális tévedés úgy felfogni, mintha a Jászkun Kerület törvényhatósági jogállás és közigazgatás tekintetében a vármegyéhez tartozott volna. Orczy a pozsonyi diaetán nem a kerületeket, hanem Heves-Külső-Szolnok vármegyét képviselte. (Vö. SZMNA 1/1. 76.) E tekintetben sem hozott a redemptió tehát semmi újat!
