Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
140 FIGYELŐ továbbá a kiskunlacházai községi erdő nyilas-osztását, minthogy egyesek az erdőkben, a szőlőkben és a kertekben kivágták az oltvány-, a vad- és a termőfát, engedély nélkül szárazfát, tüzelőt gyűjtöttek, s a szőlőkből elhordták a szőlőkarót tüzelésre vagy saját kertjük céljaira. Az is előfordult, hogy titokban szőlővesszőt vágtak, „borona-tövisét" és gúzsvesszőt gyűjtöttek a pesti út mentén, a cserjésekben „utálatos ellenkezések" is estek.36 Ama szórványos adatokra épülő és igen régi általánosítást is felül kellene már vizsgálni, hogy a jászkunok azért nem termeltek eladásra gabonát, mert az utak a „sártenger" miatt járhatatlanok voltak az év nagy részében, s az elvadult mocsárvilág „mindenesetre nagymértékben megnehezítette a szekérrel való közlekedést, a szállítást".3 7 Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy voltak esős, sőt áradásos esztendők is, de tárgyalt időszakunkban legalább annyi kevés esőt hozó, áradásmentes, száraz, sőt aszályos esztendő is előfordult. Gyakran volt áradásos tavasz, de aszályos nyár és ősz. Közismert, hogy a Máramarosból és Erdélyből szinte naponta érkeztek az Alföldre — Szolnokra is — sószállítmányok, ahonnan a sóutakon szekérrel fuvarozták azt az ország különböző részeibe, akkor mégiscsak számolni kell a szekérrel való közlekedéssel és szállítással is a lóháton, a tutajon, a dereglyén vagy csónakon történő jövés-menés mellett. Az 1720-as évektől fogva a gabonaneműek — mind a kenyér-, mind a takarmánygabona — forgalma is megnövekedett, s a termelés e téren nem csak az önellátást biztosította,3 8 a katonai éléstárak állandó felvevő piacai voltak a gabonának. Pl. 1734-ben a Jászkun Kerület közgyűlése felteqesztést intézett a bécsi Magyar Kancelláriához, hogy „ezen Districtusok gabonája Eö-Felsighe Profunt-Házaiban azon az áron, amelyen más Dominiumok s némely privátus Urak gabonája bizonyos és állandó conventio szerint bevétetik, ezen Districtusok gabonája is bevétessen".39 Egyébként már az 1720. és az 1728. évi összeírások is sok vonatkozásban foglalkoztak a jászkunok vásározó és piaci értékesítési tevékenységével. Jászberénynek, Jászapátinak, Karcagújszállásnak és Kiskunhalasnak évente három-három jó forgalmú országos vására is volt. Elsősorban a termelőerők fokozatos növekedését igazolja a jászkunsági községeknek az a törekvése is, hogy minél több olyan pusztát vegyenek bérbe a lovagrendi földesúrtól, amely korábban külső bérlők vagy önhatalmú, külső megyebeli pusztafoglalók birtokában volt. Sohasem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy 1702-ben, a lovagrendi birtokba iktatás idején még kb. 516 000 hold kiterjedésű kis- és nagykunsági puszta volt külső (kecskeméti, nagykőrösi, debreceni, szegedi és hódmezővásárhelyi birtokosok) bérlők vagy több esetben önkényes pusztafoglaló földesurak használatában. Ha számba vesszük, hogy a jászkunsági földek területét időszakunkban kb. 1 186 666 magyar holdnyira becsülhetjük, de ha ennek majdnem felét eleinte idegenek tartották birtokban, akkor mégiscsak méltányolnunk kell azt a küzdelmet is, amelyet a jászkunsági községek az említett puszták saját használatba vételéért négy évtizeden át folytattak, rendszerint 36 Pest megyei Lt. V. Kiskunlacháza lt. V. 102. b. Capsa A. Fasc. 3.nr. 7. „A DunameUett levő gyümölcsös és cseres - kikben utálatos ellenkezések estenek - a kerületi kapitány által három kerületi küldött jelenlétében igazságosan, nyilas osztással kiosztassék! " 3 7 SzMNA t/1. 91. A nagyobb utakon kívül nyilván léteztek földutak és hajcsárutak is, nemcsak akkor, amikor még e táj sűrűn lakott volt. 3S Uo. 96. A nagykunsági malmok bőven termeltek piacra is. 3'Sz. Lt. JKI Prot. 1732-1741. 186-87. Jászberény, 1734. október 28.
