Századok – 1982

Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I

FIGYELŐ 135 Szinte nem is akarunk hinni szemünknek, amikor ezt igényes kiadványnak készülő megyetörténeti vázlatban olvassuk. Egyáltalán lehetséges az napjainkban, hogy értékálló eredmények felmutatására törekvő történeti muzeológusok, néprajz-szakemberek - akik a megyeszékhelyen, a megyei levéltár közvetlen szomszédságában, helytörténeti szakemberek alkotóműhelyében dolgoznak - nem ismernék az 1728. évi regnicolaris összeírást s ebben a Jászkun Kerület részletes adatfelvételeit, azután az 1735. évi és végül az 1744-45. évi jászkunsági részletes összeírásokat, nem is szólva a közbeeső részleges adatfelvételekről.2 9

A szerzői felkészültség ilyen mértékű fogyatékossága mellett azonban hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a 20-30 évvel ezelőtti vagy a még régebbi helytörténeti munkák szerzői általában szintén nem ismerték az itt kiemelt és nélkülözhetetlen levéltári forrásanyagokat. Ők is az 1720. évi összeírást tartották a legutolsó adatfelvételnek, szerzőnk is ehhez tartotta magát. Viszont e kiemelt levéltári források ismeretének hiányában szinte nem is tudtak mit kezdeni a jászkunsági agrártörténetnek az 1720-1745 közötti szakaszával sem település-, sem népesség-, sem művelődés- és néprajztörténeti vonatkozásokban. Következésképpen a feltárható realitások, a meglevő tények és a jól nyomon követhető és ellenőrizhető folyamatok elemzése helyett elméleti fejtegetéseik során téves általánosításokhoz, ötletszerű feltételezésekhez és rendkívül ellentmondásos végeredményekhez jutottak. Ilyen téves általánosításnak bizonyul a földesúri hatóságtól függő jászkunsági lakosság „általános sorsromlás"-ának az elmélete is. A megyetörténeti vázlat szerzője szerint ez a folyamat („a sorsromlás") az 1730-as években tovább fokozódott, s ehhez járult még „számos helyi nehézség súlyosbító momentumként", pl. az 1738. évi pestisjárvány. „Ezek érlelték meg együttesen a hangulatot" szerinte a redemptió, a kincstártól saját erőből történő visszaváltás megindításához.30

Közismert azonban, hogy a redemptióhoz nem a hangulat megérlelődésére volt szükség, nem is határozott fellépésre a bécsi hatóságoknál - ami egyébként nem 1742-ben, hanem sokkal előbb, már 1715-ben megtörtént -, hanem 500 000 rajnai forint visszaváltási összegre. Ha viszont a lakosság általános sorsromlásának állandó fokozódásáról tanakodik a szerző a termelőerők fokozatos gyarapodásának és a gazdasági élet fejlődésének ismertetése helyett, akkor nem tudja elfogadhatóan igazolni az 1719-től 1745-ig tartó belső népmozgás lényegét, az adóösszeírók elől való elköltözés, a bejárhatat-1744-45. évi jászkunsági részletes, névsoros összeírás is, nem is szólva az értékes helyi anyagokat tartalmazó dicalis összeírásokról. 1 'Alapvetően az OL N 79.5, továbbá: Sz. Lt. Jászkun Kerületek Iratai (a továbbiakban: JKI). Conscriptiones. 1728. B. Capsa I. Fasc. 6, sub nr. 34. Conscriptio Regnicolaris Districtus Maioris Cumaniae de Anno 1728., azután uo. Hiv. Tud. 1724-28. 5. cs. 76. Conscriptio Jaszigum, 1728., a Conscriptio Minoris Cumaniae 1728. - Továbbá az 1734-35. évi összeírás: Conscriptio Districtus Jaszigum de Anno 1735. Sz. Lt. JKI B. Capsa I. Fasc. 3. nor. 3., 1-190., Conscriptio Maioris Cumaniae de Anno 1734. Sz. Lt. JKI В Capsa I. Fasc. 3. nr. 2. 1-180., végül a redemptiót megelőző, szintén névsoros összeírások: Conscriptio Domestica Inclitae Districtus Maioris Cumaniae pro Anno 1744., Conscriptio Minoris Cumaniae de Anno 1744-45. és a Conscriptio Jaszigum de Anno 1745., valamint a Conscriptio Facultatum Districtus Jaszigum de Anno 1745. Sz. Lt. IKI. B. Capsa I. Fasc. 3. nr. 1-4. 3 "SzMNA 1/1. 75-76. Hangulati elemek és ötletek felvetésében a polgári szerzők részéről sem volt hiány. Az egyik helyen pl. ezt olvashatjuk: „1745-ben szemrebbenés nélkül kifizették a rájuk eső összeget, 154 ezer rhénes forintokat" a nagykunok. (Tóth i. m. I. k. 38.) Lehetséges, hogy a „sorsromlás" ellenére 1745-ben hirtelen blazírt pénzemberekké váltak volna a jászkunok? Nyilvánvaló, hogy e kitalált és szélsőséges elméletek nem állnak a realitások talaján.