Századok – 1982

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 1369/VI

KRÓNIKA 1373 Amerikai-magyar történész konferencia 1982. augusztus 23. és 26. között rendezték Budapesten az első amerikai-magyar történész konferenciát. Az Egyesült Államokból 12 tagú küldöttség érkezett Carl Schorske (Princeton University) vezetésével. A 10 amerikai és hét magyar előadás valamint az igen kiterjedt, nyílt légkörű vita két nagy kérdéskörrel foglalkozott: az asszimiláció problémáival .valamint az elitkultúra és tömegkultúra viszonyával. Bármennyire eltérő is a két ország múltja, gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésük jellegzetességei, nemcsak lehetségesnek, hanem igen hasznosnak, mindkét oldalon gyümölcsözőnek, gondolatébresztőnek bizonyult a két kérdéskör összehasonlító elemzése. Különösen igaz ez az asszimilációra, hiszen itt - bár nem ez az aspektus állt az eszmecsere középpontjában — nyilvánvalóan közös érdeklődésre számot tartható probléma a Magyarországról az Egyesült Államokba kivándoroltak helyzete, beilleszkedése. A témával kapcsolatos két első előadás a közép kelet-európai, ill. a Habsburg- birodalombeli asszimiláció és nacionalizmus, sovinizmus általános jellegzetességeit, kiváltó okait és következményeit vizsgálta. Deák István (Columbia University) rámutatott: Közép-Kelet-Európa legújabbkori történetének legdöntőbb jellegzetessége a soknemzetiségű államalakulatok felbomlása, a nemzeti államok kialakulása. Vizsgálta az összetartó - de korántsem homogenizáló — erők (így az uralkodóhoz való lojalitás, a hadsereg) szerepét és a magyar asszimiláció által legjobban érintettek, a zsidók, németek valamint a szlovákok helyzetének alakulását. Utalt az iparosodás, modernizáció és az asszimiláció közötti szoros kapcsolatra, kiemelve a városok asszimiláló erejét és azt a paradoxnak tűnő tényt, hogy nemcsak a nagy és kis tőke, hanem a magyar sovinizmus harcos képviselői közül is jó néhány frissen asszimilált magyar városi polgár volt. Hanäk Péter számos adatot hozott előadásában erről a folyamatról. A monarchiabeli társadalomfejlődés jellegezetességeivel magyarázta azt, hogy az államalakulat tizenegy nemzete közül miért a magyarok és a lengyelek érték el a legnagyobb eredményt más népek asszimilálásában. A fő ok szerinte az volt, hogy az asszimilálódás a társadalmi státuszban és presztízsben való emelkedést eredményezett, de hozzájárult ehhez a nyugat-európai értékeket hirdető magyar liberalizmus vonzereje is. Az asszimiláció tehát korántsem magyarázható kizárólag gazdasági tényezőkkel, a státusz és presztízs szempontok legalábbis egyenértékű, ha nem fontosabb szerepet játszanak. Mindezeket előrebocsátva elemezte Hanák Péter az asszimiláció típusait. George Bárány (University of Denver) Széchenyi István Amerika-képét és asszimilációval kapcsolatos nézeteit tárgyalta, kiemelve, hogy Széchenyi a nemzeti érzésben elsősorban sajátos, megőrzendő általános emberi értéket látott, ugyanakkor pontosan felismerte a nacionalizmusok konfliktusából származó veszélyeket. Kende János és Sípos Péter közös referátuma a magyarországi munkásosztályon belüli asszimilációs folyamatokat választotta tárgyául, arra a kérdésre kereste a választ, hogy mennyire „idegen" része a magyar társadalomnak a munkásság. Az árnyalt, számos új adatot hozó előadás foglalkozott a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak a nemzetiségi munkások körében végzett politikai tevékenységével is. Szabad György referátuma a magyarországi zsidóság 19. századi helyzetéről, gazdasági térnyerésének és asszimilációjának összefüggéseiről, az emancipációs folyamat állomásairól adott szélesívű áttekintést. Virginia Yans (Rutgers University) kb. 100 olasz és zsidó bevándorlóval folytatott beszélgetés alapján azt fejtegette, hogy milyen döntő mértékben határozza meg az egyes bevándorlók nemzeti, vallási hovatartozása az új környezethez való viszonyukat, asszimilációjuk módját. David Montgomery (Yale University) a bevándorolt dél- és kelet-európai munkások állásfoglalását vizsgálta a I. világháború idején az Egyesült Államokban, a sajátos, kettős lojalitásukból eredő ellentmondásokat elemezte. Puskás Júlia az Amerikába kivándorolt magyarok beilleszkedésének problémáiról beszélt. Véleménye szerint a magyarság szétszórtsága, a számos akadály miatt, amelybe otthonról hozott közösségi szálainak fenntartása, ill. esetleges erősítése ütközött, viszonylag hamar beolvadt; gyorsabban, mint a zártabb településeken élő nagyobb lélekszámú etnikumok. John Bodnár (Indiana University) arra figyelmeztetett, hogy a bevándorlók nemzetiségi társadalmai - bizonyos fokig az otthoni viszonyokat tükrözve — igen rétegezettek. Előadásában az amerikai szláv közösségek 1880-1920 közötti küzdelmeibe adott bepillantást.