Századok – 1982

Folyóiratszemle - Hardtwig; Wolfgang: Poroszország németországi feladatától Németország világmissziójáig 1362/VI

1362 FOLYÓIRATSZEMLE A szovjet értelmiség szociális összetételére, politikai mentalitására vonatkozó értékelések is ellentmondásosak. Lassabban ment végbe a társadalmi származás szerinti átrétegzó'dési folyamat, mint azt a korábbi munkák állították. Az 1930-as évek közepéig a polgári, kispolgári származású régi szakemberek jelentették a szovjet értelmiség több mint felét. A munkás fakultások hallgatóinak valóban hősies erőfeszítései ellenére a szükségesnél lassúbb volt az új értelmiségi generációk munkába állása. A diákok szociális összetétele kedvezően, dinamikusan változott, de a pályán lévő szakemberek között - a lemorzsolódások miatt — csak lassan jutottak többségbe a munkás- és parasztszármazásúak. Az 1920-as évek végén a mérnökök csupán 15 százaléka volt proletár származású. A foglalkoztatott értelmiségiek kétharmada jött polgári, kispolgári, alkalmazotti, értelmiségi környezetből. Ez utóbbiak 30 százalékos aránya is figyelemre méltó. Az 1930-as évtized nagysodrású társadalmi változásai az értelmiség szociális átrétegződését is magukkal hozták. Fegyukin rámutat, hogy a társadalmi származás mellett a politikai mentalitást, az ideológiai arculatot is figyelembe kell venni. Ezzel együtt kedvező kép rajzolható a szocialista értelmiség formálódásáról, sőt a folyamat befejeződését is meg kell állapítani. A szocialista szovjet értelmiség kialakulásának lezárulása a szocialista társadalmi viszonyok uralomra jutásával összefüggésben vizsgálható. Az 1936-os alkotmányhoz köthető, amely rögzítette az új típusú társadalmi viszonyokat? Esetleg az 1930-as évtized végére tehető? Vagy napjainkban is tart a folyamat? Szerzőnk a szocialista társadalom megszilárdulása részének tekinti a szovjet értelmiség, mint új típusú réteg kialakulását, s befejeződését az 1930-as évek végére datálja. Hangsúlyozza, hogy a kialakulási folyamat lezárulásáról van szó, mert a társadalom egészével együtt a szovjet értelmiség is továbbfejlődött. Ennek minél teljesebb feltárása szintén további vizsgálatokat igényel. A kutatás adósságai között említi Fegyukin, hogy nem teljes gazdagságában tárták fel a vonatkozó lenini örökséget, a források hiánya miatt alig elemezték a párt értelmiségi politikájának módosulásait, s ezért is maradhatott feltáratlan a szövetségi politika értelmiségi aspektusa. Nagy lehetőségek vannak a nemzetiségek értelmiségének kutatásában. Egyre sürgetőbb feladat — a nemzetközi ideológiai konfrontáció miatt is - a burzsoá történetírás torzításainak a leleplezése. Lassan érnek a feltételei „az értelmiség a fejlett szocializmus viszonyai között" című téma vizsgálatának. Mindezekhez azonban elengedhetetlen az értelmiség-kutatások koordinálása. A párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében, és a metodológiai egyértelműség biztosítása végett is. (Voproszi isztorii, 1980. 9. szám 17-31. I.) M. WOLFGANG HARDTWIG: POROSZORSZÁG NÉMETORSZÁGI FELADATÁTÓL NÉMETORSZÁG VILÁGMISSZIÓJÁIG (Liberalizmus és borussziánus történetkép a forradalom és az imperializmus közötti időszakban.) A Németország egyesítéséről Königgrätz után kibontakozó publicisztikai vitában a mainzi püspök, Ketteler vállalkozott a borusszianizmus definiálására, a következőképpen világítva meg e történelmi-politikai gondolkodásmód meghatározó strukturális elemeit és világnézeti dimenzióit: „Borusszianizmus alatt egy fixa ideát értünk Poroszország hivatásáról, homályos elképzelést Poroszország hivatásáról, homályos elképzelést Poroszország egyetemes küldetéséről, összekapcsolva azzal a meggyőződéssel, hogy ez a hivatás és ez a feladat abszolút szükségszerű, amit azzal a szükségszerűséggel kell teljesíteni, mint ahogy a leváló szikla legördül, s hogy megengedhetetlen ennek a világküldetésnek a jog és a történelem nevében ellenszegülni." Az idézet alapján is megállapítható, hogy a borusszianizmus nem volt tudományos elmélet, sokkal inkább nevezhető az a porosz tradíciókról és Poroszország cselekvési maximáiról kialakított meggyőződés összegző megfogalmazásának, amire a legjelentősebb vállalkozást Droysen 1855-86 között 14 kötetben kiadott, „A porosz politika története" című munkája jelentette.