Századok – 1982

Folyóiratszemle - Anfinov; N.–Zirjanov; P. N.: Az orosz paraszti obscsina fejlődésének néhány vonása 1861–1914 között 1358/VI

1358 FOLYÓIRATSZEMLE társadalmi keretek között kereső programja, valamint a szocializmus eléréséhez kizárólag demokratikus módszereket ajánló bernsteini revizionizmus gyors térhódítása is. Az 1918-ban hatalomra jutott többségi szociáldemokratákat Sigmund Neumann találó megállapítását ismételve „a demokratikus-republikánus birodalomalapítás nemzeti liberálisai"-nak nevezi, mert ő is úgy ítéli meg, hogy mindkét párt olyan feltételek mellett vállalkozott az új állam megteremtésére és irányítására, hogy annak tartalmi jellege meghatározásához a kellő erővel és befolyással nem rendelkezett. A megvalósuló szociáldemokrata politikai vonalvezetést három tényezőre vezeti vissza: 1. arra a felfogásra, hogy a káosz megakadályozását és a kormány tekintélyének megerősítését a lakosság ellátásával s a katonák gazdasági foglalkoztatottságának megteremtésével lehet elsősorban biztosítani, melynek érdekében kénytelen volt a régi rend képviselőivel együttműködni; 2. arra a félelemre, hogy a polgárság kiszorítása a hatalomból szükségszerűen a birodalom széteséséhez és polgárháborúhoz vezetne; 3. arra a demokratikus meggondolásra, hogy az új köztársasági rend a lehető legszélesebb társadalmi bázisra épüljön, támaszkodjon. Ritter elismeri annak a kritikának a jogosságát, mely szerint az 1920-ig működő kormányok nem használtak ki minden lehetőséget a reformok megvalósítására, s hogy alábecsülték a régi rend regenerálódási képességét. Úgy véli azonban, hogy az infláció és a stabilizáció okozta gazdasági krízis erős korlátok közé szorította az állami szociális politika anyagi lehetőségeit. Knut Borchardt (Zwangslagen und Handlungsspielräume in der grossen Wirtschaftskrise der frühen dreissiger Jahre: — In: Bayerische Akademie der Wissenschaften: Jahrbuch 1978.) kutatásai alapján pedig egyenesen arra a következtetésre jut, hogy a vállalkozók gazdasági megfontolások alapján joggal kifogásolták a bérek viszonylag magas szintjét, s a szociális juttatások mértékét, mivel azok színvonalát a termelés növekedése nem követte, ami a meglévő keretek szétfeszítésével fenyegetett. Nem vonja ugyanakkor azt sem kétségbe, hogy a baloldal jogosan tiltakozott a köztársaság szociális és demokratikus alapjai ellen intézett támadások miatt. A felmerülő gazdasági problémák és a parlamentáris-demokratikus hagyományok hiányának együttes következményeként magyarázza a Weimari Köztársaság összeomlását, melyhez véleménye szerint sokban hozzájárult a szociáldemokraták önbizalmának és hitelének megrendülése, valamint a kommunista párt dogmatikus magatartása is. összességében a Weimari Köztársaságot olyan korai kísérletnek tekinti, amely a szociális jogok kiterjesztésével megpróbálta a munkásokat az államhoz kötni, s a társadalom autonóm szerveire alapozott modern pluralista politikai mechanizmus kialakítására törekedett. A vállalkozás bukását elsősorban a nacionalista és autoritárius erők összeesküvésére vezeti vissza, amelynek sikerét döntő mértékben segítette elő a császári Németország mulasztása, a szociális ellentétek kiélezésével a munkások integrációját akadályozó politikája. (Historische Zeitschrift 1980. Bd. 231. 325-368. I.) E. G. A. M. ANFIMOV, P. N. ZIRJANOV: AZ OROSZ PARASZTI OBSCSINA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA 1861-1914 KÖZÖTT A 20. századi orosz forradalmak társadalmi előfeltételei szempontjából tartják jelentősnek témaválasztásukat a szerzők. A századvégi gazdasági, társadalmi átalakulások az orosz falusi földközösség, az obscsina funkciójában, belső struktúrájában is lényeges módosulásokat eredményeztek. A szovjet agrártörténetírás egyik központi feladatát képezte és képezi a probléma kutatása, amelynek alapvetését Lenin munkái adták. A narodnyikokkal polemizálva a forradalmi szociáldemokrácia vezetője kimutatta az oroszországi agrárviszonyok kapitalisztikus jellegét, szertefoszlatta az obscsina idealizálására épített „népi gazdaság" mítoszát, s megállapította, hogy az orosz paraszti földközösség az osztásföld birtoklására fenntartott társulás volt 1861 után, s mint archaikus maradvány fiskális és rendőri funkciókra szorítkozott, nem tudta megakadályozni a parasztság differenciálódását. A cikk az eddigi kutatási eredmények összegzésére vállalkozik, felvázolja az obscsina fejlődésének fő tendenciáit, kiemeli a kormány gazdaságpolitikájának szerepét. A szerzők hangsúlyozzák, hogy rendkívül gazdag,