Századok – 1982
Folyóiratszemle - Onuf; Peter S.: A független Vermont megszületése A Függetlenségi Háború zivatarában 1354/VI
1354 FOLYÓIRATSZEMLE PETER S. ONUF: A FÜGGETLEN VERMONT MEGSZÜLETÉSE A FÜGGETLENSÉGI HÁBORÚ ZIVATARÁBAN Vermont lényegében akkor született meg, mikor 1777 júliusában 28 város képviselői elfogadták közös alkotmányukat, és deklarálták New York államtól való függetlenségüket. Ezért a területért New York és New Hampshire vetélkedett egészen 1764-ig, mikor is az angol koronatanács a Connecticut folyónál húzta meg New York keleti határát. A döntés ellen folytatott mozgalom végül Vermont önállóságának kikiáltásában csúcsosodot ki. Bár az új állam a forradalom oldalán állt, az USA nem támogatta Vermontot, s nem kapott védelmet Angliától sem. Függetlensége kivívásakor nemcsak Angliával szemben szerzett érvényt jogainak, hanem az USA-val szemben is, mivel az államszövetségnek 1791-ig nem lett tagja. Az USA nem örült az új államnak, hiszen Vermont példája precedenst teremthetett volna a már meglévő tagállamok önfelosztására, tovább aprózódására, de ugyanakkor dermesztő volt számára az a gondolat is, hogy Új-Angliában egy olyan független, semleges köztársaság jöjjön létre, melynek területén Anglia megvetheti lábát. A harcban Vermont támogatta az USA-t, és joggal várhatta ennek fejében, hogy a Kongresszus elismerje államiságát. Sebezhető stratégiai helyzete (Kanada szomszédsága) és a Kongresszus huzavonája miatt, Vermont egyfelől igyekezett határozottan fellépni „ellenséges" szomszédaival szemben, másfelől kapcsolatokat keresett Angliával is. Kétoldalú, lavírozó külpolitikája megóvta ugyan az inváziótól, de saját állampolgárai felett még alig-alig rendelkezett hatalommal. A vermonti „alapító atyáknak" olyan helyen kellett államszervezetet létrehozni, ahol ennek nem volt hagyománya, előzménye, nem létezett gyarmati szervezeti kerete sem. 1777-es alkotmányukban meg kellett győzni saját polgáraikat is arról, hogy joguk van önmaguk kormányzására. A külvilággal el kellett fogadtatni, a lakossággal el kellett hitetni Vermont jogait. A szerző Vermont példáján mutatja be az USA tagállamainak születését jellemző furcsaságokat. Egy új állam általában örökölte az előző gyarmati rendszer szervezeti kereteit, ennek hiányában újat alkotott, elismerte a többi tagállamot, és elismertette magát velük, azaz képviseltette magát a Kongresszusban. Vermont esetében a dolog nem így történt. A Kongresszus egyik 1783-as határozata szerint az USA határain belül eső területek valamelyik állam fennhatósága alá tartoznak. Az 1783-as párizsi béke pedig elismerte, hogy a 13 volt gyarmat területének összessége jelenti az USÁ-t. A gyakorlat azonban mást mutatott. A „nagy" államok elismerték, hogy több föld tartozik hozzájuk, mint amennyit kormányozni képesek, s az államok határvillongásai megkérdőjelezték a „gyarmati" határok szentségét is. Új kisebb államok alakítását kívánta a közérdek, miközben joggal tartottak attól, hogy a jelenség elburjánzásakor az USA esetleg több száz apró államra szakad szét. Vermont nem hivatkozhatott gyarmati jogaira, a többi állam egyszerűen nem ismerte el. Kevesen hihettek abban, hogy Vermont angol vagy amerikai fennhatóság elfogadása nélkül független maradhat. A „Vermont-doktrina" (az embereknek természetadta joguk van új államok, kormányzati rendszerek alakítására) új utat nyitott az USA fejlődésében. A vermontiak azt próbálták bizonygatni, hogy függetlenségük korábbi az államok léténél, következésképp a Kongresszus nem illetékes hatóság felettük. Az új állam léte végül két lépcsőben szilárdult meg. 1764-ig az angol, ezután a New York-i fennhatóság elleni küzdelem során. A „szabad polgárokat rabszolgává alacsonyító" New York elleni harcban mindent megpróbáltak. Kimutatták, hogy 1764 után Vermont területe nem tartozott egyik államhoz sem, gazdátlan, elhagyatott volt. Bizonygatták, hogy a terület királyi fennhatóság alá tartozik. A Vermontdoktrina és az „abszolút királyi hatalom" alá tartozás iránti óhajuk között fennálló ellentétet persze egy kicsit nehéz volt feloldani. Ezért azt hangsúlyozták, hogy 1776. július 4-től a következő év januárjáig Vermont még Angliához tartozott, ők csak ekkor „tagadták ki" Angliát. Különös módon a többi államtól való függetlenség, az egyenlő jogi státus kihirdetését nem arra alapozták, hogy az embernek természetadta joga van a szabadsághoz, hanem arra, hogy Vermont ezt a szabadságot már a gyarmati időkben is élvezte.
