Századok – 1982

Történeti irodalom - Vaux de Foletier Francois de: Les Bohémiens en Franca au 19e siécle (Ism.: Vekerdi József) 1326/VI

1328 TÖRTÉNETI IRODALOM 1328 A NAGYBIRTOKOS ARISZTOKRÁCIA ELLENFORRADALMI SZEREPE 1848-49-ben I. Összegyűjtötte, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta AN DICS ERZSÉBET Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. 583 lap. A felszabadulás utáni történetírás egyik nagy eredménye a két világháború között számos kötet publikálásával elindított „Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai" c. forráskiadvány-sorozat folytatása, mégpedig immár a magyar reformkorszak, valamint 1848-1849 magyar forradalmának és szabadságharcának fontos kérdéseit megvilágító dokumentumok tekintélyes részének közrebocsátása. Az 1920-as, 1930-as években a sorozat kötetei elsősorban Széchenyi István műveinek teljességre törekvő közzététele miatt váltak különösen becsesekké, ámde a köteteket bevezető szövegek már ebben az esetben is, még inkább azonban Batthyány Lajos főbenjáró pöre esetében, nemkülönben az utóbbi kiadvány, valamint a Kossuth-emigráció iratainak tendenciózus válogatása az ellenforradalmi korszak minden forradalmi változással szembeforduló szemléletét tükrözték, az egyes magyarországi nemzetiségek politikai törekvéseinek ugyancsak szelektíve válogatott forrásanyagát éppúgy, mint a magyar államnyelv kérdésének iratait közlő dokumentumgyűjtemény is a Klebeisberg Kuno nevével jelezhető ellenforradalmi, ún. neonacionalizmus szemléletétől áthatott felfogást tükrözte. Hasonlóképpen Steier Lajosnak 1848-1849 magyar szabadságharca történetének egyes fontos kérdéseit taglaló, igen sok forrást teljes teijedelmében publikáló részben monográfia, részben forráskiadványjellegü kötetei is. Nem vonva kétségbe azt, hogy eme kiadványok forrásanyaga a ma dolgozó történész számára nélkülözhetetlen, a bevezető tanulmányok, a levéltárakban őrzött forrásanyagnak a már említett szempontnak alárendelt - és nem csupán az anyag nagy mennyisége miatt kényszerű korlátok szabta - válogatása már önmagában véve is megkövetelte a sorozat folytatását úgy, hogy ezek segítséget nyújthassanak mind a magyar reformkorszaknak, mind a magyar forradalomnak és szabadságharcnak - mai megközelítési lehetőségeinkhez mérve -, a történelmi valóság minél teljesebb feltárásához. Sok még a tennivaló ezen a téren is, ámde már eddig is nagy előrelépést jelent Kossuth Lajos összes Művei számos kötetének megjelentetése az elmúlt évtizedekben. Csak sajnálható, hogy a sorozat mindmáig befejezetlen. A magyar történettudomány feldolgozások, forráskiadványok révén 1948 után, főként az 1960-as években sokat, bár még mindig nem eleget tett annak érdekében, hogy méltóképpen, apológiától mentesen világítson rá a magyar reformkorszak és 1848-1849 küzdőinek a polgári haladásért folytatott munkásságára. Ezzel - úgy lehet — már eddig is sikerült helyreigazítania mind a dualizmus korabeli, mind a két világháború közötti, részben más-más indításból fakadóan egyoldalú és emiatt nem valós képet, nem egy esetben még Horváth Mihály néhány tárgyi tévedését is. Andics Erzsébet tudományos munkássága, monográfiái, tanulmányai azzal nyújtanak többet és újat a felszabadulás utáni magyar történeti kutatásnál, hogy feltárják a liberális reformpolitika, még inkább 1848-1849 magyar forradalma és szabadságharca belső és külső ellenségeinek a tevékenységét Forráskiadványai pedig az ellenség saját írásainak cáfolhatatlan tanúságtételével mutatják be, mekkora ellenerővel szemben kellett megküzdeniök a történelem által napirendre tűzött és emiatt társadalmilag, gazdaságilag, politikailag szükségszerű teendők ellátása során a polgári átalakulás oldalán állóknak. A „másik oldal", a negatív háttér - minden tendenciózus,.kozmetikázás" nélküli - kontrasztjának megfestése révén még erősebb megvilágításban kerülnek a ma emberének szeme elé a magyar reformkor, a forradalom és a szabadságharc nemzetközi összefüggésekbe ágyazott történései, mint akár a kortársaival együttérző, együttműködő Horváth Mihálynak liberális szellemű, a hozzáférhető források korlátozottsága és személyi elfogultságok ellenére máig is klasszikus munkái. Ugyanakkor a dokumentumok fel-felvillantják mind a magyarországi aulikus főurak, mind a bécsi udvar környezetéhez tartozó, a kormányzásban résztvevő nem-magyar arisztokraták közötti - a mindenféle politikaihatalmi változást ellenző egységes álláspontjukat nem érintő -, a változó körülmények kikényszerítette és a politikai, hatalmi viszonyokat nem érintő változások mikénti elfogadására vonatkozó nézetkülönbségeket. A dokumentumok gondosan ügyelnek arra is, hogy közrebocsássák a néptömegeknek az ellenforradalommal szemben álló hangulatáról, megmozdulásairól valló iratokat is.