Századok – 1982
Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I
128 FIGYELŐ majd ezt követően III. Károly Laxenburgban 1731. április 26-án a Pesti Invalidusok Háza címére kiállított adománylevelét és szerződését,8 egyértelműen csak eladási ügyletről értesülhet, nem pedig elzálogosításról. Ezek a dokumentumok kifejezetten örök időkre szóló eladásról, teljes tulajdonjogi átruházásról szólnak, „. . . iure perpetuo et invocabiliter possidenda dedimus, donavimus et contulimus..." — hangzik egyértelműen a császári adománylevél. Ezeket a szerződéseket és adományleveleket sem az uralkodók, sem az adományozottak nem vonták vissza, nem is módosították az eladottság időszakában. Sem a Német Lovagrend, sem a Pesti Invalidusok Háza nem mondhatott volna le örökvételi, tehát tulajdonosi jogállásáról egyoldalúan. Az már más kérdés, hogy az uralkodó és a bécsi központi hatóságok alá rendelt egyes hazai hatóságok, akár a pozsonyi diéta 1715-ben, akár a jászkun kerületi közgyűlések szinte kezdettől fogva, de különösen a pozsonyi diéta sikertelen kísérlete után vitatkoztak az adásvételi szerződés jogosságáról vagy törvénytelenségéről, ez a Német Lovagrend földesúri tulajdonosi jogállásán mit sem változtatott. A lovagrendi hatóságok nem ismerték el a diéta 1715: XXXIV. tc-ét sem, tulajdonosi jogállásukat nem változtatták át zálogbirtokosi jogállásra, sőt több ízben kérték az adásvételi szerződés és az adománylevél változatlan újrakiadását és megerősítését a császártól. Kérésük minden alkalommal teljesült.9 A szerzőknek e tekintetben is felül kellett volna vizsgálniuk az említett és általuk bőven idézett törvénycikk körülményeit,1 0 forrásanyagát, mert ezek egyáltalán nem keltettek „nagy megnyugvást" a Jászkun Kerület vezetői körében, éppen ellenkezően: miközben tudomást kellett szerezniük arról, hogy e törvényt senki sem hajtja végre, senki sem hajlandó értük kifizetni a váltságösszeget, akkor azonnal megindították a redemptionális szervezkedést. Már 1715 augusztusában levélben fordultak Pálffy Miklós nádorhoz segítségért, még anyagi fedezet hiányában is vállalták volna a váltságösszeg felének -250 000 rajnai forintnak — önerőből történő kifizetését, hogy minél előbb felszabadulhassanak a lovagrendi földesúri hatóság alól.1 1 Bár a nádortól erre csupán megértő biztatást kaptak, de ez még csak tovább fokozta a lakosság körében a nyugtalanságot, a vezetők körében pedig a zavart, s mindez a kerületek helyi igazgatási szervezetében és adóztatási gyakorlatában is súlyos rétegellentétekhez, időnként visszaélésekhez, a tényleges vagy a vélt érdekek ütközéséhez vezetett. 8 Deutsch-Ordens-Zentral-Archiv, Wien, Ungarn Abteilung. A továbbiakban DOZA U. - DOZA U 159/1. Kauf der Jasziger- und Kumanerdistrikte. Streit wegen des Incolats Kyaus. Berichte 1702-1728. 701-727., továbbá DOZA U 164/1. Abtretung der Jasziger- und Kumanen-Distrikte an das Pester Invalidenhaus. 307-334. Berichte des Baron von Kyau. 1730-1732. 335-397. 'DOZA U 159/1. uo. III. Károly a Német Lovagrend kérésére 1717-ben változtatás nélkül ismét kiadta az I. Lipót-féle adásvételi szerződést és adománylevelet, majd 1724-ben ezt ismételten kiadta és újra megerősítette. Uo. 671-603. I "SzMNA 1/1. 75., illetve Varga S. F. i. m. 107. A jászkunok éppen az említett diétái törvénycikk megismerése során döbbentek rá, hogy az eladottságból következő jobbágyi helyzetük még akkor sem változna meg, ha lovagrendi földesuruk tulajdonosi jogállását zálogbirtokosi jogállásra változtathatná. így a földesúri joghatóság alól remélt felszabadulásuk távolabbinak tűnt, mint valaha. II Szolnoki Levéltár - Jászberény-levéltár, Hivatalos Tudósítások. A továbbiakban: Sz. Lt. lászb. lt. Hiv. Tud. 3. 131-132., továbbá Országos Levéltár (OL) P 520. Mise. 13. 103. 1717. augusztus 17. - Sajnos, az SZMNA történeti bevezetőjének szerzői jegyzeteikben egyetlen esetben sem hivatkoztak levéltári forrásokra, s közvetlenül nem is használtak fel ilyen anyagot.
