Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI

BESZÁMOLÓ 1307 mondásos maga a korszak is, melyben pályája lezajlik: a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet konfliktusokban oly gazdag kora. Mindebből, úgy véljük, természetszerűen következik az is, hogy a magyar történetírásnak is kétségtelenül Széchenyi a legvitatottabb alakja, hiszen tevékenységének vagy korának bármelyik oldaláról vagy vonatkozásában közelítik is meg, azonnal szembetűnővé válnak alakjában az adott megközelítésnek ellentmondó mozzanatok. A még feudális viszonyok között úttörője Magyarország polgárosításának — s a már polgári viszonyok között személyesen is elkeseredett ellenfele az azokat ténylegesen kiharcoló reformellenzéknek, személy szerint Kossuthnak; híve a Magyarországot Ausztriához fűző kapcsolatok fenntartásának és a dinasztiának akkor, mikor minden e kapcsolatok lazulása felé mutat —, majd mikor e megrendült kapcsolatok már visszaállítvák, velük szemben éppenséggel a legelkeseredettebb vádirat szerzője; — miközben életpályájának háttereként a még feudális Magyarországon már megjelennek a kapitalizmus csírái, hogy végül a már polgári forradalom utáni Magyarországon még sokáig megmaradjanak a feudalizmus csökevényei; az abszolutizmust felváltja a neoabszolutizmus; és míg Széchenyi fiatal korában I. Napóleon, addig öreg korában III. Napóleon veri meg a Habsburgokat — akik azonban mindkét győztest végül is túlélik, az irántuk 48 nehéz napjaiban is lojális Széchenyit végül a halálba kergetve. Csak ez a néhány mozzanat is érzékeltetheti egyén és kor ellentmondásait és a lehetőségeket a pálya és a jellem oly sokféle (de valamivel mindig bizonyítható) értelmezésére. Olyan egymással sűrűn ütköző és vitatható értelmezésekre, amelyeknek sokféle irányait, ütközéseit és frontjait a könyvtárnyi Széchenyi-irodalom legfelületesebb áttekintése is megmutatja. Anélkül, hogy csak távolról is be kívánnánk bocsátkozni ennek az irodalomnak a tárgyalásába (és arra is csupán utalva, hogy Kossuthtal és politikájával való konfliktusa az utókor — utókorok - szemében Széchenyinek az értelmezés pártállása szerint biztosított hol pozitív, hol negatív értékelést), arra a sajátos körülményre kell rámutatni, hogy ennek az ellentmondásokban oly gazdag és oly részletesen vizsgált pályának egy fejezete milyen sokáig maradt feldolgozatlanul. Széchenyi 48-as minisztersége ez a korszak, melynek hosszas mellőzése azért is feltűnő, mert Széchenyi naplóiból éppen ennek a szövege került először publikálásra - és mert Széchenyi oly sokat tárgyalt megtébolyodása is közvetlenül ebből a korszakból, ennek a problémáiból nőtt ki. Holott, Széchenyi szempontjából nyilvánvaló e szakasz rendkívüli jelentősége: a sokáig konzervatívnak számító politikus ekkor tagja egy forradalmi kormánynak (melynek már létesítése érdekében is messzemenően exponálta magát, még a legfelsőbb fórumok előtt is), félelmei és fenntartásai ellenére is sokáig kitartva mellette, és együttműködve azzal a Kossuthtal, akit a megelőző két éven át szakadatlanul támadott. Nyilván ez a sajátos helyzet, mely a Széchenyit többé-kevésbé sommásan beskatulyázok szekrényeinek egyik rekeszébe sem volt beosztható, indokolta e téma mellőzését. Ezzel is sejtetve azonban e néhány hónap jelentőségét mind Széchenyi biográfiája, mind 1848 egészének története, mind - és nem utolsósorban — a Széchenyi-irodalom és még inkább az emögött álló, benne tükröződő, kifejeződő sok évtizedes hazai politikai és társadalmi konfliktusok jobb megérthetése szempontjából. És ezáltal igazolva Spira György témaválasztását is: e néhány hónap feltárásával valóban jelentős témához nyúlt hozzá: témaválasztását joggal tarthatjuk szerencsésnek, fontosnak, jelentősnek.