Századok – 1982

Beszámoló - Beszámoló Spira György „Széchenyi és a forradalom” című értekezésének vitájáról 1298/VI

BESZÁMOLÓ 1301 kellett. Bécsben új politikusok jelentek meg a színen, a birodalom alkotmányos minisztériumot kapott, választott törvényhozó testület kezdte meg a működését. Hangsúlyozni kell: a soknemzetiségű Habsburg-birodalom alakult át. A birodalom nemzetiségei, pontosabban a vezető politikusok ebben az alkotmányos átalakulásban vélték felfedezni nemzeti létük alapvető biztosítékát. Nem érdemes idézni Palacky híres levelét, túlontúl ismert, és az is, hogy jó néhány évvel később ő maga is megtagadta. Csakhogy 1848 tavaszán ezen az alapon állt, és még sokan mások is. És itt jövünk most az igazi vitakérdéshez. A magyar forradalom, az adott gazdaságitársadalmi szinthez képest felvetette az igazi, a lényeges forradalom legfőbb kérdését, a parasztkérdést, és érdemben megoldotta. Felvetette a modern politikai átalakulás kérdését is a népképviseleti országgyűlés és a felelős kormány létrehozásával. De ezzel együtt óhatatlanul felvetette Magyarország és a birodalom viszonyának a kérdését. Felvetette úgy, hogy ezt érdemben mégsem foglalták törvénybe. Volt egy birodalmi kormány, amely nem tekintette magát illetékesnek Magyarország vonatkozásában, mert hiszen annak megvan a saját kormánya. Az udvar pedig továbbra is az egész birodalomban gondolkodott, mert mi másban is gondolkodhatott volna. Magyarország egyfajta függetlenséghez jutott, de egyúttal továbbra is egyfajta függőségben maradt, anélkül, hogy ezt legalább valamilyen kiáltványban vagy ideiglenes törvényben, amiből pedig olyan sok volt ezekben a hónapokban, lerögzítették volna. A függetlenség, az önálló polgári nemzetállam követelése megint olyan kérdés, amelyhez számtalan analógiát találhatunk a korabeli Kelet-Európában. Végül is mindegyik nemzet függetlenséget akart, pontosabban: mindegyik nemzet vezető politikusai. Csakhogy ez a függetlenség vagy, még inkább a kor szóhasználatával élve, nemzeti szabadság, nagyon is sokfélét jelentett. A lengyeleknél kétségtelenül a teljes nemzeti függetlenséget, vagyis az egykori lengyel állam helyreállítását. A balkáni népek esetében egyiknél-másiknál ez ekkorra már meg is történt, és a többiek is igényelték. De sem az orosz birodalomban, a lengyelek kivételével, sem a Habsburg-birodalomban ez nem jelentette a teljes nemzeti különválást, a teljesen független nemzetállamot. Az orosz birodalomban ekkor még valójában semmit, nem is érdemes vele foglalkoznunk. A soknemzetiségű Habsburgbirodalomban a nemzetállamok közvetlen kapcsolódását az uralkodó személyéhez, a birodalomhoz, ha úgy tetszik, tehát a nemzetállam igen erőteljes autonómiáját., a birodalom egységén belül. Azt, amit Magyarország a felelős kormány megalakításával, úgy tűnt, el is ért. Nyilvánvaló, már ez a rövid kifejtés is hibás, mert olyan fogalmakkal és elképzelésekkel dolgozik, amelyek a kortársaktól idegenek voltak. Nemzeti szabadságot akart még Palacky is, nem autonómiát. De ne a kortársak fogalmai és a mieink közti verbális eltérésekbe bonyolódjunk bele, hanem a dolgok érdemi részét nézzük. Ebben az esetben pedig világos, hogy a Habsburg-birodalom nemzetei, vagyis vezetőik a lehető legteljesebb autonómiát kívánták. Ezt, és ennél nem többet. A magyar forradalom sem, az adott szakaszban. A kortársak persze egy forradalmat láttak, egy forradalom győzelmét ünnepelték, egy forradalomhoz csatlakoztak, mint Széchenyi is tette. Utólag azonban mégis, bármennyire is nehéz ez az operáció, nekünk meg kell különböztetnünk, hogy három vagy inkább négy forradalomról is volt szó. Az egyik az igazi, az alapvető, a társadalmi formációváltás, és ez lényegében véve megtörtént. Persze, voltak, akik ezt nem látták