Századok – 1982

Figyelő - Kiss József: Hozzászólás Szolnok megye néprajzi atlasza történeti bevezetőjéhez 123/I

126 FIGYELŐ nem indokolható az az alapállás, miszerint „a mai aspirációknak a tükrében" csupán ilyenféle szemléleti képelemeknek kellene megjelenniük a szatmári békekötés mai megítéléséről. Nyilvánvaló, hogy ezt a fontos történelmi mozzanatot is csak akkor értékelhetjük a realitások alapján, ha nem csupán az idegen hódító hadvezérek vagy az előttük megalázkodó és kapituláns hazai földbirtokos urak fejével értékeljük, hanem többoldalúan, a szabadságharc tömegbázisának, az akkori ország leigázott népeinek s nem utolsósorban a szabadság ügyéhez életük végéig hű vezetőknek a szemével vizsgálódunk, hiszen a történelem fejlődésmenete őket igazolta. Akkor pedig miért ne állnánk mellettük ma is? Mivel támogathatja a szerző azt az állítását, hogy bele tudott helyezkedni az akkori idők közhangulatába, ha megkísérel olyan értékelést is közreadni, hogy a szatmári békekötés találkozott az akkori társadalom általános megelégedésével? Mit ért az akkori társadalom és az általános megelégedés fogalmain? — Az akkori „közhangulatának ilyenféle elképzelése nyilvánvalóan az egykorú forrásanyagok6

hiányos ismeretére vagy nagyon felületes elemzésére és a nézőpont szemléleti egyoldalúságára vezethető vissza. Ilyen vonatkozásban, de sok egyéb tekintetben is ma már elengedhetetlen követelmény legalább a hazai nagy levéltárak, de elsősorban a Szolnoki Levéltár igen gazdag, jászkunsági vonatkozású forrásanyagának rendszeres felkutatása és a lehetőségekhez képest elmélyült elemzése. Minthogy az SzMNA történeti bevezetőjének — mint megyetörténeti vázlatnak — is vállalnia kell a szűkebben értelmezett tudományos igények kielégítését az új tudományos eredmények vázlatos áttekintése, összegezése és minőségileg új értékeket felmutató, korszerű elemzése útján, ugyanakkor vállalkoznia kell a szélesebb értelemben vett társadalmi szükségletek ellátására is a tudományt népszerűsítő ismeretterjesztés és közművelés különböző területein, ezért az alkotó munka részfeladatainak megoldása során nem tekinthet el a feldolgozott témák historiográfiai áttekintésétől és értékelésétől sem. A jászkunsági történet esetében erre különösen nagy szükség van, mert itt nemcsak arról az egyébként is gyakran előforduló jelenségről van szó, hogy e történet alapvetően fontos mozzanatáról és folyamatáról merőben más felfogásokat és nézeteket ismer a szakirodalom, a tudomány, és ismét más ismeretelemek honosodnak meg az átlagos olvasók köztudatában, hanem arról is meggyőződhetünk, hogy a tudományos igényű és értékű szakirodalom anyagában is időről időre merőben ellentétes, sokszor egymásnak is ellentmondó nézetek és ismeretelemek kerülnek felszínre. Ez a jelenség természetesen érthető, ha az értékfeltáró kutatómunka, a valóságfelmérő és szemléletformáló tevékenység fejlődését hosszú távon vizsgáljuk, de ha ezt elmulasztjuk, akkor az ellentétes ismeretelemek és elavult nézetek kibogozhatatlanul összezavarodnak. Felelősségünk tehát nem csekély. Ilyen meggondolás alapján vessünk egy pillantást a Jászkun Kerület eladottság korabeli történetének néhány, főként a századelő évtizedeiben vitatott, fontos mozzanatára! Eladták-e a Jászkun Kerület földjét és népét 1702-ben a Német Lovagrendnek, vagy csupán elzálogosításról volt szó? Azért kell felvetni ezt a kérdést, mert az ismer-6 Az írott ismert források közül: II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai, Vallomásai, Cserey Mihály Históriája. Tsétsi János Krónikája. Bivolinyi István Naplója, Pulay János Szatmári békesség stb. c. művek vagy Lukinich Imre: A szatmári béke története és okirattára. Bp., 1935. с. műve. Nem is szólva történettudományunk új és legújabb eredményeinek publikációiról, amelyeknek ismerete nélkül nem lehet tájékozódni.