Századok – 1982
Vita - Trócsányi Zsolt: Válasz Stefan Pascunak 1296/VI
VITA Trócsányi Zsolt VÁLASZ STEFAN PASCU-NAK A Századok 1979. évfolyamának 2. számában recenziót közöltem a §tefan Pascu és az (évekkel korábban elhunyt) Victor Chereste$iu szerkesztésében megjelent „Revolu^ia de la 1848-1849 din Transilvania" (Bukarest, 1977) c. forráskiadványról. § te fan Pascu a kolozsvári Történeti és Régészeti Intézet 1981-i (XXIV.) évkönyvének(Anuarul Institutului de Istorie si Arheologie Cluj-Napoca) 431—8. oldalán ,Дп legáturá cu ínceputul révolut,iei románesti de la 1848 din Transilvania" („Az 1848-i erdélyi román forradalom kezdetei kapcsán") címmel válaszol bírálatomra. Anélkül, hogy §tefan Pascu vitahangnemét átvenném, le kívánom szögezni írásával kapcsolatban a következőket: 1. Változatlanul fenntartom azt, amit a magyar nyelvű iratok románra fordításával kapcsolatban írtam: „bevett norma Erdély történetének kutatóinál a magyar, a román és a német nyelv ismeretének követelménye (a feudalizmus koránál a latiné is)." 2. Szövegem súlyos félremagyarázása található §tefan Pascu cikke 432. oldalán. Sajnos, kénytelen vagyok szószerinti fordításban idézni a szövegét: „A [fonáskiadvány munkatársai által] át nem kutatott fondok között a szerző megnevezi az Erdélyi Országos Kormány ható sági Levéltárakat. Ezen a megjegyzésen annál inkább csodálkozunk, mert ezt a megjegyzést a budapesti levéltárakban Erdélyre vonatkozóan található levéltári fondok egy jó ismerője fogalmazta meg. De az emberek emlékezete néha hiányos." Az én szövegemben egészen más áll. Én egyrészt azt állítottam (s ezt természetesen fenn is tartom), hogy „a kötet munkatársai nem használták a Magyar Országos Levéltárakban található Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek nevű állagát, amelyben törvényhatóságok egész sorának közgyűlési jegyzőkönyvei találhatók e hetekből" (szövegemben itt ilyen jegyzőkönyvek több sort kitevő felsorolása következik). A továbbiakban ezt írom: „Ahol azonban használták a levéltári anyagot, ott is erősen önkényes a válogatás" (ezt a Gubernium Transylvanicum elnöki irataiból vett adatok hosszú sorával igazolom). Olvasóim ítéletére bízom a következtetés levonását. 3. Változatlanul fenntartom azt, hogy a magyarországi és erdélyi 1848 tárgyalása nem választható el egymástól. Ebben nem vezet semmiféle „nosztalgia Erdély erőszakos ,úniója' iránt", ahogy ezt §tefan Pascu több ízben is állítja rólam. 4. Változatlanul túlzottnak tartom Jósika Samu és Teleki József szerepeltetésének arányait. Ebben ismét nem a nekem inszinuált „harag" vezet amiatt, hogy Jósika Samu, közölt leveleiben, élesen az únió ellen foglalt állást. 5. Fenntartom azt is, amit az erdélyi magyar és székely városok forradalmi megmozdulásainak és állásfoglalásainak elégtelen bemutatásáról mondtam — annál is inkább,
