Századok – 1982

Erdődy Gábor: Batthyány és az európai változások 1848-ban 1251/VI

BATTHYÁNY ÉS AZ EURÓPAI VÁLTOZÁSOK 1848-BAN 1261 ramadás — különösen a forradalmi átalakulás bizonytalan tényezőkkel terhes időszakában — azonban egyenesen kötelességük. A passzív kivárás 1848 tavaszán és nyarán egyet jelentett volna a kezdeményezésről és az események alakításáról történő lemondással, a forradalmi vívmányok önkéntes feladása pedig nemcsak az egykorúak, hanem a sokszor mindent jobban értő utókor előtt sem lenne igazolható. Batthyányék számára nem maradt más lehetőség, mint hogy az adottságokhoz alkalmazkodva, a rendelkezésre álló mozgástér tágításáról azonban nem lemondva — az esetleges tévedések kockázatát is vállalva — vezessék az országot. 1848 nyarának realitását pedig egyértelműen a Habsburgbirodalom felbomlása és a német egység megvalósulása jelentette. A változásokkal a passzív angol és francia diplomácia sem készült szembehelyezkedni, a magyar vezetők által is lehetségesnek tartott cári orosz beavatkozás megelőzésére, vagy elhárítására pedig egyáltalán nem tűnt életképtelen gondolatnak a forradalmi erők összefogása. E tények józan mérlegelésére alapozta Batthyány és kormányzata optimizmusát, s egyben mértéktartását is megőrizve készült az erőviszonyok esetleges kedvezőtlen — 1848 őszén be is következő — változásaira. Világos, az aradi kivégzések utólag nem minősíthetik a forradalmi magyar kormányzat 1848-as politikáját, mint ahogy a katonai megtorlással s az abszolutizmus újrabevezetésével sem sikerülhetett a felhalmozódott ellentéteket feloldani. Az elkövetkező évtizedek fejlődése pedig egyenesen azt bizonyította, hogy Magyarország, Közép- és Kelet-Európa, sőt az egész kontinens számára a magyar forradalmi kormányzat által képviselt alternatíva ígérte a sokkal emberibb és haladóbb, az egyetlen érdemi, s ezáltal egyedül reális megoldást.