Századok – 1982

Erdődy Gábor: Batthyány és az európai változások 1848-ban 1251/VI

BATTHYÁNY ÉS AZ EURÓPAI VÁLTOZÁSOK 1848-BAN 1255 Palmerston semmitmondó reagálását május 13-án ismeri meg a magyar kormány, május 14-én pedig elkészül Szalay László ésPázmándy Dénes Frankfurtba szóló megbízólevele. Mint ismeretes, május 18-án a Majna menti városban nyitotta meg kapuit az egységes Németország megteremtésére hivatott össznémet alkotmányozó nemzetgyűlés, s tevékenysége sikerében az ellenforradalom hívei sem igen kételkedtek. A megbízólevélben Magyarország önálló szerződő félként jelentkezik, s a cári expanziós törekvésekkel szembeni érdekközösségből kiindulva javaslatot tesz baráti kapcsolat létesítésére a kölcsönös önállóság alapján. Az okmányt István nádor, mint az uralkodó teljhatalmú képviselője hagyja jóvá, s az ausztriai minisztérium is áldását adja rá, ami azt jelezte, hogy a magyar kezdeményezés időszerűségét az osztrák fél sem kérdőjelezte meg. A parlamentbe a Habsburgok is elküldték képviselőiket, s ott János főherceg birodalmi kormányzóként, Schmerling miniszterként működött. A kortársak nagy jelentőséget tulajdonítottak a gyűlés azon határozatának, mely Ausztria és Magyarország viszonyát a perszonálunióban jelölte meg, s amely messzemenően találkozott Batthyány elképzeléseivel. Batthyány igen nagy aktivitást fejtett ki a követküldés sikere érdekében, mindenekelőtt a magyar diplomaták hivatalos fogadtatását előmozdító, János főherceggel folytatott megbeszéléseivel.8 A küldötteket Frankfurtban a pánszlávizmussal szembeni szövetségest megillető rokonszenvvel fogadták. A testület álláspontját fogalmazza meg a magyar és a német érdekek összefonódását hangsúlyozó, a két nép szabadságát egymást kölcsönösen feltételező tényezőként ábrázoló beszédében Eisenmann, aki szerint: „ha egyszer Magyarország önállósága megsemmisül, és a magyar erőforrásokkal úgy rendelkeznek, mint korábban, akkor azok, akik jelenleg az előjáték bevezetésével foglalatoskodnak, azon lesznek, hogy erejöket ellenünk fordítsák."9 A felszólalás tehát egyértelműen rávilágított arra is, hogy Magyarország számára nem adatott meg a békés visszavonulás lehetősége, s vezetői konfrontáció esetén csupán arról dönthettek, hogy katonáikat az ország önrendelkezésének megvédése, vagy a Habsburg nagyhatalmi érdekek szolgálatába állítják. Az osztrák örökös tartományokat is magábafoglaló új Németország egyfelől, a korábbi belső egységét elveszítő, itáliai tartományaiból kiszorított, felbomlóban levő Habsburg-birodalom másfelől —, ezek voltak azok a legfontosabb tényezők, melyek 8Hajnal István i. m. 51-59, 62.; Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben Genf, 1865. I. 74-75.; János fó'herceg július 6-i szózata szerint az új kormányzói hivatal a bécsi nemzeti gyűlés által támogatva „s az összes német néptől megerősítve, Németország eszményét ténnyé alakítandja" - idézi Horváth Mihály i. m. I. 308. 'Eisenmann beszédét közli Waldapfel Eszter: A magyar független külpolitika 1848-1849 Bp., 1962. 36.; Vö. Ladislaus Szalay: Diplomatische Aktenstücke zur Beleuchtung der ungarischen Gesandtschaft in Deutschland Zürich, 1849. 9. Vö. Karl Marx levele Perczel Mórhoz 1860-ban: „Most éppúgy, mint akkor (ti. 1848-ban), úgy tekintem Magyarország függetlenségét és önállóságát, mint conditio sine qua-t Németországnak a szolgaságból való megváltásához" - 1. Marx és Engels Magyarországról Bp., 1974. 129.; „Én leszek az, aki nektek Frankfurtból nyugalmat fogok szerezni, mert Ausztria most az archimedesi tétel helyzetében van; egy kívülálló támaszpontra van szüksége, hogy az egymással szemben álló elemeket sarkaikból ki lehessen emelni" - idézi Batthyány perének 1849. febr. 14-i jegyzőkönyve János főherceget a magyar miniszterelnökkel folytatott 1848 júliusi bécsi beszélgetéséből - 1. Károlyi Árpád: Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre Bp. 1932. II. 156,1. 308.