Századok – 1982
Történeti irodalom - Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–50-ben (Ism. Mérei Gyula) 1238/VI
1248 URBÁN ALADÁR Másnap már a törvényhatóságok elnökei is megkapták a rendeletet, amely utasította őket, hogy „az alsóház határozata nyomán" a rendelet vétele után „a honvéd sereg szaporítására" rögtön indítsák meg a toborzást. A kiállítandó újoncok rendeltetését Batthyány így határozta meg: „Az ekként kiállítandó sereg egyenesen a már felállíttatni kezdett honvéd zászlóaljak szaporítására lesz fordítandó, s új honvéd zászlóaljakká alakítandó, mellyeknél az ügyvezetési s vezérleti nyelv, zászló, ruha és jel magyar leend."98 A két első rendelkezés tehát megszületett az első negyvennyolc órában. Az elsőnek az érdekessége az, hogy hasonlóan az önkéntes nemzetőrséghez, itt is négy gyülekezőhelyet jelölt ki. Mindkettő egyértelműen honvédtoborzásról beszél, bár a második úgy kezdődik, hogy „addig is, míg a katonaállítás iránti törvényczikk ő felsége által szentesíttetnék ...", kerül sor erre a rendelkezésre. Az első mondat azonban igen érdekesen folytatódik, mert így indokol: „a veszélyben lévő hont védelmi eszközök nélkül hagyni nem lehetvén, az alsóház határozata nyomán felhívom önt. .." (Kiemelés utólag.) Vagyis Batthyány a megtámadott ország magától értendő önvédelmi feladatának tekintette a toborzás megkezdését, és eljárását nem a királyi szentesítés látszólagos jóhiszeműséggel feltételezett lehetőségére, hanem az országgyűlésnek szeptember 12-én hozott határozatára alapozta.9 9 A pénzügyekről szóló határozat mellett ez volt az a lépése az alsóháznak, amelyben az - Kossuth előterjesztésére — gondoskodni kívánt a rendkívüli helyzet által megkövetelt rendkívüli rendszabályokról. Mindez azt jelenti, hogy Batthyány alávetette magát a konventté vált alsóház „Az ország védelme iránt' címet viselő határozatának, amelynek utolsó pontja meghagyta a minisztériumnak - akkor ez Kossuthot és Szemerét jelentette - „a határozatok rögtönös végrehajtását". Batthyány egyik első rendelkezésében ennek megfelelően cselekedett! A szeptember 14-i rendelet két kérdést hagyott nyitva: mennyi időre állnak be az önkéntesek, és a hatóságoktól hány újonc kiállítását várják. Az országgyűlés a létszám kérdésében Nyáry előterjesztésére szeptember 16-án határozott: minden 127 lakos után 2 újonc állítását.10 0 Mielőtt azonban a szükséges kiegészítő rendelkezésekre sor került volna, szeptember 17-én Batthyánynak még meg kellett védelmeznie eljárását a bécsi szemrehányásokat továbbító nádorral szemben, mivel „a katonaság iránti törvényjavaslat előbb vétetett eszközlésbe, mintsem királyi helybenhagyást nyert volna". Batthyány nagyon határozottan hangsúlyozta, hogy mind a honvédek, mind az önkéntes nemzetőrök szervezése a kényszer szülötte volt (nem volt elég katonaság, illetve a nem magyar ezredek a szolgálatot megtagadták), ami pedig az újoncozást illeti — folytatta -, „rendeléseket bocsájtottam ki, hogy a szükséges katonák ne a törvénynél fogva, hanem toborzás útján állíttassanak ki".10 1 Ez az érvelés meglehetősen formális, és jól mutatja, hogy Batthyány nem óhajtotta eljárását különösebben védelmezni. Egyedül az önkéntesség hangsúlyozása volt az, amit maga mentségére hajlandó volt felhozni. Ilyen előzmények után született "OL H 13. Belügyminisztérium országlászati osztálya (a továbbiakban: BM orsz. oszt.) 1848-10-270; Közlöny 1848. szept. 15;Pap D. i. m. II. 14-15. "„Az ország védelme iránt" c. határozat szövegét L Beér János - Csizmadia Andor: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp. 1954. 573-574; KLÖM XI. 923 -924. A határozat 4. pontjának érdemi része szó szerint került a rendeletbe. IOO KLÖM XII. 965-966. 101 Mein 1848 : 757; közli Károlyi i. m. II. 19-21.
