Századok – 1982
Közlemények - Szvák Gyula: IV. Iván alakja az orosz történetírásban 93/I
120 SZVÁK GYULA • G. V. Plehanov „Az orosz társadalmi gondolkodás története" c. munkája „A társadalmi gondolat mozgása a cár és a bojárok harcának hatása alatt" címet viselő alfejezetében foglalkozik részletesen IV. Ivánnal. Témaválasztása egyben le is szűkíti vizsgálódási lehetőségeit, hiszen hangsúlyozottan felépítményi jelenségre koncentrál. Mindez természetesen nem érinti kiindulópontját, hiszen éppen azzal magyarázza a bojárság és a cár harcának sajátságos alakulását, hogy Oroszország gazdasági fejlődése az adott időszakban nem tette lehetővé a bojárok eredményekkel is kecsegtető küzdelmét — s azok, ennek megfelelően, nem is támadólag, hanem csupán védekezőleg léptek fel a cár ellen.126 A cár és a bojárok addigi hagyományosan békés viszonyának az vetett véget, hogy a „Moszkvai Állam mind jobban és jobban keleti típusú votcsina-állammá változott . . .", s ennek, hangsúlyozza, nem egyes személyek, hanem gazdasági tényezők voltak az okai.12 7 Sajnos, annak kifejtése hiányzik művéből, hogy melyek is voltak ezek a gazdasági tényezők. Plehanov tehát szükségszerűnek tartja az Iván alatt történteket, még az opricsnyinát is, amely — szerinte — lényegében Pereszvetov eszméjének valóra váltása, bár a cár „olyan féktelen kegyetlenséggel, olyan vad zsarnoksággal" vitte véghez, hogy erről még Pereszvetov sem mert volna álmodni. 2 * Ez a cár Plehanov szerint „ember-állat, aki élvezettel fürdik alattvalói vérében . ..", s közben „krokodilkönnyeket" hullat.129 „Groznij történelmi jelentősége abban áll, hogy opricsnyinája segítségével bevégezte a Moszkvai Állam. . . keleti típusú állammá változtatását... Az általa bevezetett újdonság mindannak a megsemmisítését jelentette, ami így vagy úgy visszatartotta a Moszkvai Állam lakóinak az uralkodó személye előtti rabszolgává válását." Kurbszkij konzervativizmusa ezért „sokkal szimpatikusabb, mint IV. Iván újítása".130 Plehanov a történelmi szükségszerűséget hangsúlyozva sokban hasonló következtetésekre jut, mint az „államjogi" iskola. Magát a cárt negatívan ítéli meg, de nem tulajdonít különösebb jelentőséget személyének — ami viszont döntően megkülönbözteti az előbbi irányvonaltól. A leglényegesebb különbség azonban az, hogy Plehanov az orosz haladó gondolkodás hagyományait követve e „történelmi szükségszerűség" egészét kérdőjelezi meg, s értékelésében az osztályszempontot érvényesíti. Az alattvalóit rabszolgává tevő cár így csak negatív lehet számára. Plehanov eszmefuttatása nem egy érdekes gondolatot tartalmaz az orosz fejlődésről, a bojárság és az uralkodói hatalom viszonyáról, ám végül is a keleti despotizmus fogalmának bevezetésével, nézetünk szerint, igen problematikus következtetésre jut. Témánk szempontjából azonban talán még lényegesebb a személyiség szerepének lebecsülésében megnyilvánuló bizonyos fokú vulgarizálás. Gyakorlatilag egyidőben jelent meg Plehanov müvével az orosz marxista történettudomány megalapozójának, M. N. Pokrovszki/nak „Oroszország története ...". Pokrovszkij szerint az opricsnyina a kulminációs pontja egy hosszú társadalmi-politikai folyamatnak. „Az állami átalakulás, amelyet az objektív gazdasági feltételek diktáltak, megtalálta magának a formát: a cár dinasztikus és személyes önvédelmének aktusa kellett legyen ..." Ezért hát „nincs igazságtalanabb dolog annál, mint tagadni Groznij bojárok 1J6 G. V. Plehanov: Szocsinyenyija, t. XX., M.-L., 1925, 182. ' J 7 1. m., 184-185. '"I. m., 185. 1Í9 I. m., 191,192. ,30 I. m., 193,194.
