Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1227 A Kancellária dietális bizottsága március 23-án valóban olyan értelmű véleményt készített az uralkodó számára, hogy válaszképpen fejezze ki elvi egyetértését a törvénytervezettel, a kármentesítési mód megszabását a jövő diétára odázó paragrafusokat viszont tárgyaltassa a diétával újra. Közben azonban Batthyány magával hozta a kármentesítés mikéntjéről időközben készített és március 23-án a főrendek által is elfogadott törvényjavaslatot. Elenyészett hát a törvényjavaslat visszavetésének előráncigált indoka. A dietalis bizottság azonban kivágta magát a csávából. Eredeti javaslatát egyszerűen azzal egészítette ki, hogy az országgyűlés tervezete nem alkalmas a kármentesítés problémájának kielégítő megoldására, mert a kárpótlás céljaira felveendő államkölcsön biztosítékául a más rendeltetésű kincstári javakat köti le. Az úrbériséget megszüntető és a kármentesítést meghatározó törvénytervezetek ügyében a Ferenc Károly főherceg elnkölete alatt március 26-án ülésező Staats-Konferenz a kancelláriai vélemény szellemében döntött, az uralkodó elé szánt leirat-tervezete azonban felemás, a reakció számára előnyösebbnek tűnő módon fogalmazott. Leszögezte ugyan, hogy a király .jóváhagyni méltóztatott" az úrbéri szolgáltatások eltörlését, éhínség veszélyére hivatkozva mégis az artikulus új és bővebb tárgyalására szólította fel a rendeket.13 2 A nádor a tervezetet megmutatta a Deákkal együtt a vonatkozó törvények szentesítésére Bécsben várakozó Batthyánynak. Ők ketten azonban csak abban az esetben voltak hajlandók a leirat elfogadására és országgyűlési támogatására, ha annak szövegét átfogalmazzák.13 3 Hajthatatlanságukat egy elvileg döntő ponton siker koronázta. A Staats-Konferenz a törvényjavaslat újratárgyaltatási igényétől továbbra sem állt el, abba azonban belement, hogy az úrbériség megszüntetésének jóváhagyása a leiratban egyértelműbben fogalmazódjék meg. Ez az egyértelműség azt jelentette, hogy az eredeti tervezettel szemben, amelyben az uralkodó általánosságban adta volna beleegyezését az úrbéri szolgálatok eltörléséhez, a március 28-án kibocsátott tényleges leiratban már a törvénycikknek vonatkozó főelvét hagyta jóvá, és ennek ellenére óhajtotta a javaslat revízióját. E látszólag stiláris változtatás, amelyet Batthyányék eszközöltek ki, a valóságban óriási horderejű. Elfogadásával a Staats-Konferenz csapdába sétált. Hiszen ha az uralkodó az adott törvényjavaslat főelvét tette magáévá, akkor — miután a kármentesítés módját is meghatározta a törvényhozás - nincs semmi szükség arra, hogy a tervezet ismét vitára kerüljön a diétán. Pontosabban: a törvényhozás a főelv elfogadására hivatkozva, indokoltan térhet ki az újratárgyalás elől. így is történt. Március 29-én Kossuth javaslatára az alsótábla végzésileg jelentette ki, hogy miután a fejedelmi jogokat egyébként sem érintő úrbéri viszonyok megszüntetését a rendek „tisztán, határozottan és egyhangúlag" határozták el, egyszersmind a szóban forgó „törvényjavaslatot... a kegyelmes királyi válasz által teljesen helybenhagyottnak tekintik, annak semminemű változtatásába, vagy foganatosításának felfüggesztésébe bele nem egyeznek". Döntésüket pedig nem igenlő vagy elutasító állásfoglalást igénylő üzenet, hanem pusztán tájékoztatás formájában hozták a főrendek tudomására. 132 Minderre 1. Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar eló'tt, Bp., 1936. 33-49., ül. 216-226. 133 L. Szőgyény i. m. 231-232.
