Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1220 VARGA JÁNOS mány kiküldését senki sem ellenezte, de némelyek feleslegesnek tartották alapelvek megszabását számára. Mások szembeszegültek a földesúr kényszerítésének bármiféle formájával. Akadtak, akik a kényszert csupán akkor tekintették volna indokoltnak, ha a földesúr egy egész község váltakozási szándékának áll ellen. Tekintélyes számú főrend viszont azt követelte, hogy a kényszer viszonos legyen, vagyis a kötelezést előíró törvény hatálya a jobbágyra is terjedjen ki, ha a megváltást a földesúr kezdeményezi. Gróf Vay Alajos a kényszerítés elvét egyenesen úgy óhajtotta alkalmazni, hogy „ha a jobbágy pénzzel akarna megváltást, ő a földesurat, ha a földesúr földdel, akkor ő a jobbágyot kényszeríthetné".10 7 Egyébként a földdel-váltság eszméjét meglehetősen sokan kívánták a választmány utasításául adatni. E helyzetben az ellenzéki mágnások az ügyet azzal szolgálhatták legjobban, ha pártolják Vay eredeti javaslatát. Bár néhányan meginogtak közülük, a többség Vayt támogatta. Közreműködésükkel részlegesen sikerült is Vay indítványát elfogadtatniok. Részlegesen, mert az eredeti szerkezet konzervatív nyomásra azzal egészült ki, hogy a választmány legyen figyelemmel azokra az esetekre is, amelyekben a kötelező törvény hatályának az adózókra leendő kiteijesztését „a dolog természete ne talán kövételné". Úgy látszott, hogy ezzel a konzervatívoknak tett engedménnyel az ügy nyugvópontra jutott. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Batthyány Lajos kért szót. Előrebocsátva, hogy véleménye érzése szerint sem a rendeknél, sem a mágnásoknál nem talál visszhangra, mégis kimondja, és ki is mondta: „amíg az emberek teljes kárpótlás helyett nem csupán méltányos kárpótlást állapítanak meg, mindig nyitva marad a földesúr számára az a kiskapu, amelynek révén a megváltással szembeszegülhet : amíg tehát ezen alapelvet nem adják fel, az úrbéri megváltásból soha semmi nem lesz". Javaslata ezért az, hogy a választmány utasítása ne teljes vagy tökéletes, hanem csupán méltányos kárpótlást irányozzon elő.10 8 Batthyány nyilatkozata meghökkenést, roppant zavart és megbotránkozást váltott ki. Nagy Károly ellene volt bármiféle kárpótlásnak; Kossuth nyomában mások az igazságos, a. földesúrnak csak tényleges veszteségét megtérítő kárpótlás mellett hadakoztak. Méltányos, a jobbágy számára az igazságosnál előnyösebb, a földesúrnak viszont hátrányosabb kárpótlás érdekében a törvényhozás fórumán csupán Tóth Lőrinc emelt szót. És most a diétán önmagát képviselő nagybirtokos: Batthyány Lajos, egy városi közösség 10 'Felszólalását 1. Pesti Hírlap. 1848. febr. 11. 108 A főrendiházban lefolyt vitáról részletesen tudósítanak a Pesti Hírlap 1848. évének febr. 10-i, U-i és 15-i számai, továbbá a MOL Takáts Sándor hagyatékában az F. 75. No. 11. 210/a, 11. 203/d. és az F. 76. No. 11. 308. sz. alatt másolatban őrzött rendőrjelentések. - A rendek üzenetét és a főrendek válaszüzenetét a Pesti Hírlap érintett számain kívül 1. eredetiben MOL, Archívum Regnicolare, Acta Lad. XX. No. 21. F. С. No. 67. - A főrendi tábla többsége egyetértett abban, hogy az engedőleges törvényben az örökváltság valósításának semmi akadálya sem rejlik. Gróf Csáky Tivadar például kijelentette, hogy „nem tartja az 1840-iki törvény sikertelensége miatt a földesurat vádolhatónak". Még a liberálisnak számító gróf Szapáry Antal is azt hangsúlyozta, hogy „alig van eset e hazában, hol a földesúr akadályozta volna a megváltást". Pedig ilyen jellegű panaszok a Helytartótanács előtt is megfordultak. A deáki (Pozsony m.) Tóth Ferenc éppen ez idő tájt kért e kormányszervtől pártfogást, mert „örökmegváltása iránt az illető földes uraságnál és a Vármegyénél tett lépései sikertelenek maradtak". Am a Helytartótanács az engedőleges törvény mellett csak egyet tehetett és tett: a törvényben előírt „szabad egyezkedésre" utasította őt. (L. MOL, Helytartótanács Levéltára, Departamentum Urbariale, Úrbéri bizottság jegyzőkönyvei, 1847. 6. k. 30. 533. sz.)
