Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1216 VARGA JÁNOS törvényhozás jelenlegi feladata csupán oly eszközök életbe léptetése lehet, amelyek a szabad egyezkedést, ahol ez mindkét félre hasznos, könnyítik, elősegítik, a megváltást kivihetővé teszik; ilyen eszközök pedig oly intézetek, amelyek — az anyagi jólét előidézése és a keresetmód szaporítása mellett — a megváltakozni akaróknak módot nyújtanak .jutányos pénz szerzésére". Ebben az irányban és ily határok közt „bátran" tehet a kormány kezdeményező lépéseket, amilyeneket az olyan, már javaslatba hozott tárgyakban, mint az ősiség, a közlekedés könnyítése, hitelintézet stb. egyébként tenni is szándékozik.9 3 A nagybirtokos arisztokrácia prominens képviselői, egyszersmind a kormány magas rangú tisztségviselői tehát tapodtat se engedtek a kényszerített örökváltságot idő előttinek és kivihetetlennek tartó nézeteikből. A lebonyolítás tényleges nehézségeit abszolutizálva, tulajdonképpen a feudalizmus lebontásának folyamatát akarták lassítani, ezt azonban az örökváltságot könnyítő intézkedések pártolásának hangoztatásával álcázták. És Apponyi kancellár lényegében engedett nekik: az ő hivatalában előkészített királyi propozíció, amelyet 1847. november 12-én olvastak fel az előző nap megnyitott diéta vegyes ülésén, az örökváltsággal kapcsolatban a konzervatív álláspont szellemében, de azt nem tökéletesen fedve fogalmazott: hatodik pontja az engedőleges törvény „célja általánosb elérésének könnyítése végett" az uralkodó azon óhaját tolmácsolta, hogy a rendek még e diéta folyamán terjesszenek elő jóváhagyásra oly törvényjavaslatot, amely „a fenn érintett célt, a fennálló törvényekből származó akadályok elhárítása mellett, a méltányossággal és a tulajdoni jog tiszteletével összhangzásba hozza".9 4 A propozíció ilyen — a kötelezés vagy kényszerítés említését gondosan kerülő — fogalmazása az ellenzéket megnyugtatta, hiszen elismerte, hogy az örökváltságnak vannak a létező törvényből eredő akadályai. A konzervativizmus vezetői viszont azon passzusában találhattak fogódzkodót, amely a cél könnyítéséről beszélt. Ám a konzervatívok korántsem egyöntetűen nyugodtak meg a király állásfoglalásában. A propozíciók felolvasásakor — jelentette egy megfigyelő — „egyelőre azt lehetett tapasztalni, hogy az ősiség megszüntetése, a jobbágyterhek megváltása a mágnásságnak nem nagyon látszott tetszeni, az ellenzék viszont e pontot különös helyesléssel fogadta".9 5 Batthyány egybehívta a diétái ellenzéket, és a tanácskozás többek közt elhatározta, hogy az ellenzék az ország indítványozási jogának megőrzése érdekében a tárgyak termé-93 Apponyi Majláthnak másolatban küldte el Keglevichhez intézett levelét, és kérte, hogy vele „egyetértó'leg" adjon véleményt. Keglevich 1847. június 30-án kelt válaszát abból a másolatból ismertettük, amelyet az eredetiró'l 1847. jún. 30-án küldött meg Majláthnak. Az országbíró tehát a maga nézeteit már Keglevich felterjesztésének ismeretében foglalta össze Apponyi számára"; Majláth válaszának összegezésekor levelének 1847. júl. 19-én írt fogalmazványát használtuk. - Mindezek találhatók MOL, József nádor levéltára. Archívum palatinale secretum archiducis Josephi, Praesidialia, 1847. NO./V/1.2. és 4. 94 A királyi előterjesztések teljes szövegét közölte többek közt a Pesti Hírlap, 1847. nov. 16-i számában. - Az előterjesztések szövege egyértelműen cáfolja Wirkner Lajos udvari tanácsos azon későbbi megszépítő állítását, hogy a királyi propozíciók értelmében „a parasztnép teljes (kiemelés tőlem - V. J.) fölszabadítása végett minden urbarialis kötelezettségtől törvény valakidolgozandó". (L. Wirkner Lajos: Élményeim. Néhány lap 1825-től 1852-ig terjedő nyilvános pályám naplójegyzeteiből, 2. kiad. Pozsony, 1880, 189.) 9 5 A november 12-én kelt rendőrjelentést 1. MOL, Magyar Kancellária Levéltára, Takáts Sándor hagyatéka, No. 11. 142/c. (Fasc. 74.)
