Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1211 javasolta ugyan kimondatni, de mivel esetenként a földdel-váltság mindkét félnek előnyös lehet, e formát is megengedhetőnek tartotta.7 8 Eötvös viszont határozottan szembefordult a megváltás földleadással párosított gondolatával.7 9 E kérdésben a választóvonal korántsem liberálisok és konzervatívok közt húzódott. Pest megye követutasító választmányának ülésén Kossuthon kívül a.liberális Szentkirályi, egy főtisztelendő és a konzervatív Inzsel Sándor táblabíró léptek sorompóba a földdelváltság védelmében, a liberális Teleki Domokos és Sándor, Eötvös és Nyáry oldalán viszont ellene hadakozott Földváry Gábor, a megye konzervatív adminisztrátora is. Kossuth, méltányolva elvbarátai tetemes részének aggályait, hajlandónak mutatkozott arra, hogy e megoldásról az utasítás ne ejtsen szót, a választmány többsége azonban kitartott ennek engedélyezése mellett.8 0 Álláspontját a közgyűlés ugyancsak magáévá tette, és az utasítás kimondta, hogy „a megváltás földben és bizonyos maximum meghatározása mellett eszközölhető leend".8 1 Kossuth nem mérte fel, hogy a földben történő megváltás a gyakorlatban a jobbágyságra szegezett fegyverré válhat a földesúri osztály kezében. Ha ugyanis a többség a diétán abban a formájában fogadja el a kényszerített örökváltság eszméjét, hogy a kötelezettség a felek mindegyikére terjedjen ki, azaz a jobbágy ugyancsak köteles legyen a földesúr részéről kiinduló örökváltsági igénynek eleget tenni, akkor — ha mindez a földdel-váltság engedélyezésével párosul — a birtokos osztály a jobbágyságnak szinte kisajátítására kap felhatalmazást. E veszély realitását mutatja többek közt Szepes megyének az örökváltság ügyében hozott azon döntése, hogy „a Megye reá áll a kényszerítő törvényre is, de úgy, hogy ez viszonyos legyen, azaz, hogy nemcsak a jobbágy földesurat, hanem az úr a jobbágyot is kényszeríthesse megváltásra, mégpedig úgy, hogy ha a jobbágynak pénze nem volna, tartozzék földjeinek bizonyos részeit a földesúrnak által engedni".8 2 A követutasító választmányok ülésein, majd a megyék közgyűlésein csaknem mindenütt napirendre került a váltságdíj földben történő letisztázásának ügye. Nem volt hát éppenséggel közömbös, hogy e kérdésben milyen álláspontot foglal el és közvetít résztvevőin át a megyékhez az augusztusi ellenzéki konferencia, ahol ugyancsak vita bontakozott ki körülötte. Bezerédy tanúságtétele szerint az örökváltságról „az mondatott egy részrül, hogy azt a jobbágy birtoka egy részének a földesúrnak átadásával is meg kellene engedni, hogy történjék; más részrül azonban, és pedig, amint látszott, a többségnek helyeslése mellett, ezen földátengedési mód határozottan és feltétlenül rosszalltatott, mi ugyanis mind a jobbágyságra, mind a földesúrra nézve in proprio lázas, kivitelben pedig gyorsan történhetnék. Igaz, hogy az ország egy részének állományai kisebbek, hogysem azokból váltságra el lehetne venni. Ily helyekre nézve kellene valami egyebet gondolni . . ." (Vö. Ferenczi i. m. 145-146.) 79 Mi sem szülhetne — írta egyik cikkében Eötvös - a nép körében több elégedetlenséget, mint az örökváltságnak ez a formája, amely „érdekegység helyett csak maradandó keserűséget idézne eló"'. (L. Pesti Hírlap, 1847. okt. 28.) 80 A Választmány vitájáról készült beszámolót 1. Pesti Hírlap, 1847 aug. 22. 81 Az utasítást, ill. e passzusát 1. Barta i. m. 180. 8 2 Görgey Arnold szepesi alispán tájékoztatta így a nádort 1847. dec. 20-án. — L. MOL, Archívum Palatinale, István nádor iratai, Közpolgári Osztály, 1847 : 1377. - A megye még azt is kimondta, hogy „viszonyosság esetére az örökváltság nemcsak egész községekre, hanem egyes jobbágyokra is terjesztessék ki".
