Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1209 úgy informálta Wesselényit, hogy „ő (ti. Deák — V. J.) redigálta a mosti nyilatkozatot, melyet, nem kétlem, talán majdnem együtt e levéllel veendesz G. Batthyány bajostul."6 9 A kibocsátott Nyilatkozat tehát Deáktól kapott végleges formát, aki stiláris és tartalmi változtatásokat hajtott végre Kossuth tervezetén. Nemcsak a kormány és Magyarország, illetőleg az ellenzék viszonyát taglaló fejtegetéseket kurtította alaposan meg, de már szinte minőségileg korrigálta az ellenzék társadalmi vonatkozású teendőit tartalmazó szövegrész két pontját is. Kisebb jelentőségű, de mindenképp a földesuraknak szánt gesztusként, illetőleg nyugtatásul tekintendő az a kiegészítése, amely szerint az ellenzék az ősiség megszüntetését a birtokszerzés biztosításán kívül a hitelszerzés biztosítása érdekében is óhajtja. Nagyobb horderejű viszont az a deáki módosítás, amely a kármentesítés kérdését érintette. Kossuth - kimondatlanul is eltérve a márciusi konferencia vonatkozó állásfoglalásától — Nyilatkozatnak szánt szövegébe ismét beírta az „igazságos" szót a kármentesítés elé. Deák ezt is törölte, és ezzel az aktussal igazolta Batthyány előzetes sejtését, egyszersmind félig-meddig magyarázatul is szolgált Batthyány márciusi megnyilatkozásához. Noha a Cenzúra-Kollégium a Kancellária június 14-i parancsára7 0 június 16-án valamennyi cenzort utasította, hogy „a pesti ellenzéki körről, mely úgyis legfelsőbb engedelem nélkül alakult, az őrködésére bízott lapokban semmiféle alakban és módon említést tétetni, vagy a közönséget ellenzéki mozgalmakban részvételre felszólíttani ne engedje",7 1 a Nyilatkozat megjelenését és szétküldését már nem tudta meggátolni, sem pedig azt, hogy a vidéki liberálisok tudomást szerezzenek az augusztusi konferencia kezdőnapjáról. Az augusztus 19-én a júniusinál kevesebb számú résztvevővel nyíló értekezleten, amelyről Deák, Klauzál, Pulszky egyaránt távol maradtak,7 2 a júniusi programnyilatkozat rekapitulációja során ismét szóba került az örökváltság ügye. Kossuth, akit 1846 eleje óta szinte mindennél jobban foglalkoztatott az általános és országos örökváltság mielőbbi lebonyolításának szükségessége, már 1846 májusában felvetette Wesselényinek azt a gondolatot, hogy az úrbéri rendezések esetén, „ha a jobbágynak tetszik", legyen „a jobbágyi állomány vagy legalább a legelői illetőség reductiója váltságban elfogadható".7 3 A jobbágyok körében — részint egyes földesurak ösztönzésére, részint saját megfontolásból addig, míg egyenesen országgyűlésen nem lehet, legalább a megyék gyűlésein létrehozandót. Ilyennek a királyi városok ügyét, melynek részleteirü! azonban csak a jövő augustus 19-kén határozott újabb összejövetelünk fog értekezni. — És ezekkel oszlánk szét." "Bezerédy ez utóbbi levele (MOL, Filmtára, Wesselényi levelezés) már Hídján kelt; ebből következik, hogy a 68. sz. jegyzet alatt idézett levelét, amely arról, hogy „többen már elmenének", Deák „ma ment el" Klauzál „délben indul", mindenképpen még Pesten , de június 15-e előtt írta. - De következik az is, hogy az ellenzék központi Bizottmánya a kinyomtatott Nyilatkozatot szétküldő, június 7-ére datált kísérőlevelében nem taktikai fogásként írta, hogy „közbizodalmú elvbarátunk Deák Ferenc, mint a felkért bizottmány tagja, volt szíves az Ellenzéki nyilatkozat-ot szerkezetbe foglalni . . ." (E levelet közli Barta i. m. 158-164.) 70 E rendelet olvasható Barta i. m. 141. 7'Ezen utasításnak egy, Czech János által aláírt eredeti példánya található: MOL, Helytartótanácsi Levéltár, Reseta János pesti cenzor iratai. II. k. 223. 7! E körülményt is Bezerédy örökítette meg Hídján 1847. aug. 29-én írt, Wesselényinek szánt levelében. (L. MOL, Filmtár. Wesselényi levelezése.) 73 L. Kossuth 1846. máj. 27-én Tinnyén datált levelét Wesselényihez; közli: Ferenczi i. m. 56.
