Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1206 VARGA JÁNOS maradjon. Az iránt is megegyeztünk, hogy ezen mártiusi conferentiában még ne készítsünk programmot, hanem csak a programm alapelveit határozzuk el."5 0 Teleki ezek után Kossuthra hagyta — feltehetően a központi ellenzék többségével egyetértésben — a majdan kiadandó nyilatkozat alapelveinek írásos megfogalmazását. Az előleges tanácskozásokon — noha Eötvösék, azaz a centralisták is, valamint Szemere isi ugyancsak írásba rögzített programtervet terjesztettek elő5 1 — végül is a kossuthi alap-1 szöveget módosították vagy egészítették ki néhány helyen Szemere, Klauzál, Lónyay Gábor, Teleki László és Stettner Lajos észrevételeivel,5 2 és vitték a nagy konferencia elé. Ez az alapszöveg a vita során az úrbériség kérdését tárgyazó pontján elvi jelentőségű módosulást szenvedett. Szemere szerkezete az örökváltságról annyit mondott, hogy „törekvéseink számára irányt és tájékozási pontokat állítottunk föl, azonban ha óhajtásainkkal rögtön és egészen nem létesíthetnők, örömmel segélünk elő minden indítványt, jöjjön az bárhonnan, ha irányunkkal egyezik, és céljainkat bármely mértékben előmozdítja".5 3 Kossuth kezdettől azon a véleményen volt, hogy nem a jobbágytelek a földesúré, hanem csak a jobbágyszolgáltatások, megváltás tárgyai tehát csakis az utóbbiak lehetnek; de ezek sem abban a mértékben, amilyenben a jobbágynak terhet jelentenek, hanem csupán annyiban, amennyiben a földesúrnak tényleges hasznot hoznak.5 4 Ezzel Kossuth le akarta szorítani az egy-egy telekre országosan meghatározandó váltságdíj összegét, hiszen nem csekély volt a különbség a jobbágy tényleges terhe és a földesúr tényleges haszna között. Kossuth a maga tervezetében ezt eleve kifejezésre kívánta juttatni, amikor a vonatkozó szövegrészt így fogalmazta: Az ellenzék az érdekegységhez szükségesnek vallja „az úrbéri viszonyoknak a földesurak igazságos kármentesítésével kötelező törvény általi megszüntetését", és azt „hogy előlépések történjenek, miszerint az úrbéri örökváltság a status közbejöttével országos eszközlésbe vétessék".5 5 Azaz Kossuth nem érte be annyival, hogy egyszerűen kárpótlásról szóljon: a teljes kárpótlás helyett, amelynek kívánalmával még a liberálisok többsége is összekötötte a kötelező örökváltság elfogadását, ő az igazságos, vagyis a teljesnél kisebb kárpótlás elvét kívánta érvényre juttatni. Társai azonban észrevették a jó szándékú csapdát: a vonatkozó passzus már az „igazságos" szó törlésével került a nagykonferenciára, és emelkedett ott határozattá.5 6 Kemény Zsigmond, a konferencián történteket megörökítők egyike, szűkszavúan említést tesz arról, hogy a tervezetek elővitájában Batthyány Szemere programjavaslatát 5 0 Teleki Pesten írt datálatlan - de itt nem idézett részeinek tartalmából ítélve 1847. márc. 15-e után keletkezett - levelének másolatát 1. MOL, Filmtára, Wesselényi levelezése. 51 L. minderre egy ismeretlen Pesten 1847. április 5-én kelt levelét (közli Barta István: Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen, Bp., 1951, 128-130.), továbbá Kemény Zsigmond 1847. április 12-i beszámolóját Wesselényihez (Közli KónyiManó: Deák Ferenc beszédei, II. Bp., 1903. 160-162.). 52 L. Barta i. m. 21. - Stettner szerepléséről Barta nem tud, de a MOL, Kossuthgyűjteményének I. 248. számú - „1847 Martius hó 15-én Pesten tartott ellenzéki tanácskozmány határozatai" címet viselő — irata széljegyzeteiből világosan kiderül, hogy a vallásügy említését Szemere Stettnerrel közösen javasolta. 53 Uo. L. Keménynek az 51. sz. alatt hivatkozott levelét. s4 Ezt újra és újra hangsúlyozta. L. Például „Örökváltság" c. cikkének fogalmazványát: MOL, Kossuth-gyűjtemény, I. 238. 5 5 L. Barta i. m. 119. 1„ az eredetit pedig MOL, Kossuth-gyűjtemény I. 247/a és b. S6 L. az országos ellenzék 1847. márc. 15-i konferenciájának nyilatkozatát (Barta i. m. 120-122.). Eredetije MOL, Kossuth-gyűjtemény I. 248.
