Századok – 1982

Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI

BATTHYÁNY ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 1203 előtt az elvjavaslatot készítő bizottságban egyeztetésre volt szükség. Somssich Pál egyebek mellett az úrbéri tartozások megváltását is oly kényes kérdésnek minősítette, amelynek eldöntése, „ha még soká késik, a birtokos osztályra elviselhetetlen áldozatokat s az illető osztálynak nyugtalanságát idézhetik elő, holott ma még, némi áldozat mellett bár,... a nép még mint engedéket, hálásan fogadná". Keglevich Gábor tárnokmester szerint az úrbér azon ügyek sorába tartozik, amelyekben kormánykezdeményezés „nem is kívánatos, sőt veszélyes lenne", mégis szükségesnek látszik „a fennálló birtokviszonyokat illetőleg mutatkozó némely tervezetek irányában az illetők teljes kártalanításának elvét minden e tekintetben történendő lépések feltételeként meghatározni". Dessewffy Emil azon a véleményen volt, hogy a programban „nagy óvatossággal" ugyan, de specialitásokba is kell bocsátkozni; az úrbér vonatkozásában ez annyit tesz, hogy a kényszerítés elve helyett a könnyítés elve követendő; így az örökváltság megkönnyíthető és könnyítendő az ősiségben rejlő akadályok elhárításával, bizonyos anyagi javításokkal, az úrbéri regulációk és elkülönítő perek gyorsításával, továbbá a magukat megváltani akarók számára jutányos pénzszerzési lehetőség teremtésével. Az egyeztetés eredményeként „a honnak legközelebbi s egyiránt fontos" teendőit összegző 11. pontba tervként és kívánalomként végül is mindössze ennyi került: „az úrbéri viszonyok békés kiegyenlítése".41 E programnyilatkozat célkitűzése az úrbériség ügyében messze maradt nem csupán az ellenzék köreiben mind nagyobb teret hódító ama eszmétől, hogy a megváltás terhében az államnak ugyancsak célszerű lenne részt vállalnia, hanem a liberális táborban már elfogadottnak tekinthető azon felfogástól is, hogy a földesurakat az örökváltság elfogadására kényszerítő törvénnyel kell kötelezni. A Dessewffy felsorolta akadályok létezése, illetőleg feltételek hiánya kétségtelenül körülményessé tette és nehezítette az örökváltságot. A konzervatív koncepció lényege mégis az, hogy megmaradt az engedőleges törvény mellett és alapján; csupán annak deklarált elismerésével lépett előbbre, hogy szükség van az engedőleges törvény gyakorlati érvényesítésének könnyítésére, állam és törvényhozás feladatát pedig - az úrbéri viszonyt változatlanul magánjogi kérdésnek fogva fel — mindössze a magánváltság megkönnyítését segítő intézkedések megtételében látta. A konzervatívok nyílt porondra lépése megszilárdította a központi ellenzék azon hitét, hogy a reakció kihívására mihamar egységbe kell tömörülnie, a konzervatív elvkifejtés pedig semmiképp sem maradhat válasz nélkül. A Pest megyei ellenzék, a Keglevich-konferenciára mintegy válaszul, egybehívta a megyei tisztségviselőket, és szinte kényszerítette őket a ,nyilvános politikai hitvallásuk", valójában annak kimondására, „hogy ők az ellenzékkel akarnak tartani".4

2

Konzervatív részről viszont azzal vádolták meg - alaptalanul ugyan, de feltételezhetően a Batthyány-féle sajtóbizottság működéséből következtetve — az ellenzéket, hogy „felekezete gyarapítására, úgy a szegényebb példányát a következő szöveg kíséretében jutatta el Bezerédyhez: „Tudomás végett Bezerédy István tisztelt elvellenével közli Dessewffyy." - E példány a MOL. Kossuth-gyűjteményének II. V. 1. b. -163. száma alatt található. 41

Az előzetes viták írásos anyagából megmaradt dokumentumokat a MOL, Dessewffy család levéltára Acta Publica állagának 5/k tétele őrzi; de megtalálhatók itt is, valamint a MOL: A Konzervatív Pártra vonatkozó iratok c. együttesben is Dessewffynek a szóban forgó, valamint a későbbi konzervatív összejövetelekről készült tájékoztató körlevelei is. 4 2

Erről Földváry Gábor, Pest megye adminisztrátora tett 1846. nov. 21-én Pestről a nádornak jelentést. - L. Archívum palatinale, József nádor iratai, Acta Generalia, Politica, 1846 :2470.