Századok – 1982
Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI
1200 VARGA JÁNOS Wesselényi helytelennek és kivihetetlennek minősítette Kossuth elképzelését azzal a végkövetkeztetéssel, hogy e terv annyi, „mint az embereket a közteherviselés elvállalására, mitől borzadnak, az örökváltságbai beleegyezéssel, mitől irtóznak, rávenni akarni". Nem beszélve arról, hogy az állam jelenlegi jövedelmeiből képtelen a váltság felének fizetésére, e jövedelme növelésére pedig, mivel a jobbágy adója nem emelhető, a reá is kiterjedő esetleges indirekt adók bevezetése se jöhet szóba. Az pedig, hogy a jobbágyság a kárpótlás másik felét jelenlegi adójának azon részéből törlessze, amelyet esetleg a nemesség vállalna helyette, annyi lenne, mintha a nemesség saját magától önmaga váltaná meg a jobbágyszolgáltatásokat.2 8 E terv, amellyel Kossuth egyelőre nem lépett ugyan a nyilvánosság elé, a júniusi konferencián is felmerülhetett, vagy Wesselényin kívül Kossuth esetleg más résztvevőkkel is közölhette előzőleg azt. A megbeszélésen ugyanis olyan határozatok születtek, amelyek egyikében felismerhetők Kossuth elképzelésének bizonyos elemei. A jelenvoltak megegyeztek abban, hogy harcba indulnak az általános adózás bevezetéséért, annál is inkább, mert a közteherviselés foganatosítása egy idő után szükségképpen vonja maga után a miniszteri felelősség elvének gyakorlati alkalmazását. Törekednek az olyan kétkamarás rendszer létrehozására, amelyben az alsótábla népképviselet alapján áll össze, a felsőtábla tagjait viszont, akik nem lehetnek törvényhozók, az alsótábla választja meg. Végül — de nem utolsósorban — az úrbéri viszonyok megszüntetésére koncentrálják erejüket. A kivitelezés módjáról nem alakítottak ki egységes álláspontot, pedig ez is eszmecsere tárgya volt. Deák az úrbéri szolgáltatások megváltásának útjául azt indítványozta, hogy a nemességtől beszedendő adókból létesüljön államkassza, amely a jobbágynak részletekben történő visszafizetés engedélyezése mellett folyósítja a váltságösszeget.2 9 Lehetetlen nem észrevenni, hogy van érintkezési pont a kossuthi terv és Deáknak — aki ekkor még nem tudott Wesselényi elutasító véleményéről — javaslata között. Batthyány megnyilatkozásáról ezen az összejövetelen, amelynek a teendők kijelölése a központi ellenzék körében most először volt konkrét elhatározásokkal végződő tárgya, nincsenek közelebbi ismereteink. De a már érintett sajtóbizottság elnöki tisztének elvállalása arról vall, hogy teljes egészében azonosította magát a konferencia döntéseivel. Kossuth a konferencia után - Wesselényivel közölt eszméinek egyelőre csupán részleges fejtegetésével - újrakezdte nagyhatású sajtóagitációját a sietős és országosan egyszerre eszközlendő örökváltság mellett. Az úrbériség feloldásának halasztását — írta — maga „a statuseszélyesség" sem helyeselheti; hiszen „isten sokszor maroknyi órák eseményeibe kénytelenségi parancsot rak le"; az úrbéri viszonyt, amelynek megszüntetésénél Híradó egy névtelen cikkírójának az úrbéri viszonyok államintézkedés útján történő' megszüntetését azzal az érvvel helytelenítő álláspontját, hogy „ha az úrbér nem lesz, elvész a magyar nemzetiség". „ ... Ha egy névtelen mázoló - írta felháborodottan Kossuth - nemzetiségünk nemtőjének homlokára azon szégyen bélyeget ütvén, hogy csak a nép szolgaságának árán lehet őt megtartani, s ezen meggyalázást a nemzet egyetemes indignatiója vissza nem utasítaná, úgy nincs Isten, ki nemzetiségünket megóvja, sőt nyíltan kimondom, ha ezen gyalázat igaz, és érdem lett volna, nem érdemelné, hogy csak egy napig is megóvassék." "Wesselényi válaszlevelét (Zsibó, 1846. aug. 16.) 1. uo. Eredetije található MOL, Kossuthgyűjtemény, I. 226.) 2 'L. a már említett 1846. jún. 6-án kelt rendőrjelentést. - MOL, Magyar Kancellária Levéltára, Informations-Protocolle . . . 1846. XIX. k. 10-11.
