Századok – 1982

Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás 1193/VI

1198 VARGA JÁNOS védelmére", az e célt szolgáló művek díjazására, illetőleg a sajtótermékek költségeinek fedezésére pedig pénztárat alapítottak. A bizottság elnökévé Batthyányi választották meg, akinek szerepét az összejövetelről készült egyik rendőri beszámoló külön is szükségesnek tartotta kiemelni.2

1

A bizottság ülése éppen Batthyány indítványára2 2

hozta azt a döntést, hogy felkéri — a bizottsági tagságtól egyébként húzódozó — Kossuthot: ő készítsen röpiratot az örökváltság és a közteherviselés kérdéseiről.2 3

E felhívás kétségtelen szerepet játszott abban, hogy — bár nem röplap formájában — megszületett két olyan írás, amelynek mindegyike Kossuth legfontosabb megnyilatkozásai közé számítható: az örökváltság halaszthatatlansága mellett lándzsát törő, „A teendők legfőbbike" ?című cikk,2

4

valamint a tárgyát címében hordó „Adó" című tanulmány.2

5

Batthyány tehát a sajtóbizottság élén gyakorlatilag igazodott a liberális ellenzék központi eszméjéhez; nemcsak elfogadta azt, hanem igyekezett a bizottsági munkában érvényt szerezni neki. Ezért nem vállalkozott többek közt Táncsics „Polgári Katekizmus"-a kinyomtatására sem; Teleki László csupán közös álláspontjukat tolmácsolta a publikálást kérő szerzőnek: „az ellenzék csak két tárgy közül kívánja főleg minden eszméjit össze pontosítani, úgymint a közteher viselés és örökváltság körül", ezért a Katekizmust, „noha abban sok jó foglaltatik", nem használhatja.2

6 21

Uo. 22

E mozzanatról egy 1846. június 23-án kelt titkosrendőri jelentés tudósít. — L. Allgemeine Verwaltungsarchive (Wien), Ministerium des Innern, Polizei-Hofstelle, Akten, 1846 : 489. 23A fentieken kívül beszámol az értekezletről Lukács Móric 1846. jún. 21-én Pesten Wesselényihez írt levele. - MOL, Filmtár, Wesselényi levelezése. 2 4

Hetilap, 1846. júl. 28. - A sajtóbizottság eszméje, ha némileg más formában is, eredetileg Wesselényitől származott. 0 már 1843-ban javasolta, majd indítványát újra és újra ismételte, hogy a külföldi sajtónak a magyar liberálisokkal szemben ellenséges, ferdítő, tendenciózus működése ellensúlyozására, egyszersmind a magyar reformerek céljainak helyes fejtegetésére olyan társulatot kellene létrehozni, amely gondoskodnék arról, hogy az ellenzék valódi eszméit és tetteit idegen, főleg német nyelven íródott, és a külföldi sajtóban rendszeresen publikálandó cikkekből, tanulmányokból ismerhesse meg az európai közvélemény. 1846 elején magának Batthyánynak is megírta, hogy szükségesnek tartja a külföldi lapokban ellenünk szórt egyoldalú és a külföldieket ferde ítéletre csábító cikkek cáfolatát, illetőleg „ügyünk tisztaságának koronként a külföld elé állítását". Batthyány ezek után arról tájékoztatta Wesselényit, hogy Deák Pesten tartózkodása idején bővebben tárgyaltak erről az ügyről, és megállapodtak abban, hogy a tárgyalás eredményéről majd Kossuth értesíti bővebben őket (Batthyány Pesten, 1845, febr. 22-én kelt levelét 1. MOL, Filmtár, Wesselényi levelezése.) Most — a júniusi értekezlet után — Lukács jelzett levelében többek közt ezt írta Wesselényinek: „ . . . Régi kedvenc eszméd valósult; a közelebb múlt vásár és lóverseny alkalmával tartott ellenzéki conferentiáknak azon eredménye levén, hogy társaság alakult elveink terjesztésére és védelmére; e célra két nap alatt tetemes pénzösszeg, mintegy hatodfélezer pengő forint gyűlt össze aláírás útján, s ennek kezelésére, valamint a sajtó működéseinek igazgatására bizottmány választatott . . . e vállalatot, melynek eszméje tulajdonképpen tőled ered, bölcs tanácsoddal s tettleges hozzájárulásoddal segíteni szíveskedjél . . . Szóba jött egy szabad füzetekben megjelenendő időszaki folyóirat kiadása is, melynek szerkesztésével, ha elfogadja, Kossuth fogna megbízatni. Hugo, a Croquis ismeretes írója, német röpiratokban fogja az ellenzék elveit védeni. A bizottmány által kiadandó munkák bírálata mindenkor két tagnak fog általadatni, s ha e kettő az elfogadás vagy elvetés iránt véleményben különböznék, még egy harmadiknak, kinek ítélete eldöntő . . ." 2 5

Megjelent Bajza (szerk.): Ellenőr, Politicai zsebkönyv (H. n. 1847.) c. munkában. 2 6

Részlet Táncsics 1847. ápr. 10-én tett vallomásából. L. MOL, A Királyi Jogügyi Igazgatóság Levéltára, Acta Secreta, Stancsics Mihály pere, 1847.