Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
1186 SZABAD GYÖRGY alkalmat. Szoros összefüggésben tehát az „előbeszéd" azon hivatkozásával, hogy ez alkalommal a felsorolt kérdésekben csupán a „halaszthatatlanul megkívánt" szabályozás született meg, a törvények szentesítésének a szó szoros értelmében vett másnapján megkezdődött a jogi hézagok feltöltése, a homályos tartalmú rendelkezések értelmezése, mégpedig Magyarország alkotmányos önkormányzata kiteljesítésének, teljes körűvé tételének céliával. Hajnal István nagy fontosságú posztumusz műve óta köztudott, hogy az uralkodó személye mellé rendelt minisztert már az április 12-i első minisztertanácson és azután is következetesen „külügyminiszternek" nevezték, és funkcióját sokban annak is tekintették.5 4 Ugyancsak ő idézte Blackwellnek, az angol kormány magyarországi megbízottjának azt a március 19-i nevezetes jelentését, mely szerint Esterházy van kiszemelve „még nem annyira a külügyek (foreign affairs), mint inkább az internacionális ügyek miniszterének (addig, míg az államok együttmaradnak, ami, ha a dolgok a mostani vágányon haladnak, csak pár hónapig tarthat)", majd azt a március 23-i közlését, hogy Batthyány az országgyűlésen a miniszterjelölteket felsorolva Esterházyt külügyminiszterként nevezte meg.5 5 Batthyány azonban a főrendi táblán március 23-án nem külügyminiszterként, hanem az „Austriával érintkezési minister"-ként említette Esterházyt. Sőt, ugyanezen az ülésen a Ghyczy Kálmán tollával fogalmazott5 6 azon eredeti meghatározásból, hogy „a ministerek egyike folyvást ő felsége személye körül lesz s mindazon kiilviszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, béfolyván,5 7 azokban az országot felelősség mellett képviseli", a konzervatív gr. Barkóczy János indítványára a „kül" előtagot törölték. Ez a törlés virtuálisan szélesítve a nevezett miniszter szerepkörét, valójában elhomályosította az amúgy sem eléggé konkretizált külügyi feladatait. Ugyanakkor Batthyány feltételezhetően tudatos óvatossággal, és alighanem szándékos szűkszavúsággal ezen az ülésen jegyezte meg — mintegy mellékesen —, hogy „azon ministernek, ki Ő Felsége személye körül van, lesz ... befolyása a külügyekben".5 8 Azaz, ámbár a törvények szentesítéséig hivatalosan általában kerülték a köznyelvben már szélesen elterjedt külügyminiszter megnevezést, a kormányalakítási tárgyalások korai szakaszától kezdve egyértelműen e minisztérium hatáskörébe (vagy hatáskörébe is) vonandónak tartották a külügyek szféráját. Az 1848-ban az uralkodó mellé rendelt magyar miniszterben teljes mértékben megokolt a mai értelemben vett külügyek felelősét is látnunk, de a Hajnal István által indokoltan bírált dualista felfogással ellenkező túlzásnak kellene minősíteni, ha csupán azt látnánk. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy Batthyányék — perszonáluniós felfogásuknak is megfelelően — teljes körű és a bécsivel egyenrangú kormányt kívántak 5 4 Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Bp.. 1957. 21 éskk. 5 5 Uo. 23. - Stroup, Edsel Walter: Hungary in early 1848 . . . Buffalo, New York - Atlanta, Georgia, 1977. 153-154. 5 6 Vö. KónyiManó II. 234-235. 57A fogalmazás magán viseli az 1790/91. XVII. tc.-re, mint előzményre való támaszkodás szándékát. Vö. Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848-1849. Bp., 1962. 6. 5"Főrendi napló, 1848. 397, 402. - A Barkóczy-féle módosításra felfigyelt: Thallóczy Lajos: Vázlatok a magyar közigazgatás történetéből. Klny. л Jogállam VIII. évf.-ból. Bp.. 1909, 26-27.
