Századok – 1982
Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI
BATTHYÁNY ÉS A MAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZATA 1185 A választási törvény megalkotása során az udvar — ismert módon — csak azzal egyezett bele, hogy annak hatálya és értelemszerűen a magyar kormány hatásköre a katonai határőrvidékekre is kiterjesztessék, ha az utóbbi érvényesítését kivételes korlátozásnak vetik alá. Batthyány és Kossuth közös bécsi tárgyalásai hidalták nagy nehezen át a március végivel vetekedő élességű és a kormány hivatalba lépését komolyan veszélyeztető válságot, amely azonban az egykorú politikai közvélemény előtt annál jóval elfedettebb maradt és legfontosabb mozzanatainak Károlyi Árpád által elvégzett feltárása ellenére történetírásunkban a viszonylag háttérbe szorult problémák közé került. Pedig nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az április törvények szentesítése fejében István főhercegnek, Batthyánynak és kormánya valamennyi tagjának (a távollevőknek utólagosan) saját kezű aláírással ellátott nyilatkozatban kellett kötelezettséget vállalniok, hogy „törvényszerű hatáskörünket csak olykép gyakorolni fogjuk, miszerint a határőrvidékek ... katonai belszerkezete .. . addig míg e részben Felséged megegyezésével a törvényhozás máskép nem intézkedik, sértetlenül maradjon""4 9 Ennek a kényszerű kötelezettségvállalásnak, amely Magyarország alkotmányos önkormányzata igen súlyos sérelmét jelentette, a történetírásunkban jelzettnél sokkal nagyobb szerepe volt a szerb felkeléshez vezető fejleményekben. Mégpedig annak ellenére, hogy a kormány és személy szerint Batthyány a határőrvidéket illető cselekvőképességük korlátozottsága ellenére jóval korábban és jóval többet tettek polgári reformtörekvéseik ottani érvényesítése és általa is a béke megmentése érdekében, mint az a szakirodalomban s annak nyomán a köztudatban él.50 Az általában zártként kezelt 1848. évi törvények nemcsak a polgári átalakulás követelményei, hanem sokban államjogi rendelkezéseik tekintetében is, valójában nyitottak voltak.5 1 Jól tükröződik ez a Kossuth és Batthyány koncepciójával összhangban Szentkirályi Mór tollával fogalmazott5 2 „előbeszéd" azon fordulatában is, amely arra utalt, hogy az országgyűlés nem késett a törvényalkotás során mindazt érvényesíteni, amit „az összes magyar népnek jogban és érdekben egyesítése" mellett „az ország törvényes önállása s függetlensége, a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyai, a nemzet alkotmányos életének, a kor igényei s a körülmények sürgős volta által szükségelt kifejtése . . . halaszthatatlanul megkívánt". Igaz, hogy a társadalmi és a magánjogi viszonyokkal, illetve a népképviselettel és a közigazgatás újjászervezésével foglalkozó törvényekkel ellentétben a Magyarország önkormányzatát megalapozó új törvények az államtanács majdani megszervezésére hivatkozás kivételével53 nem tartalmaztak formális utalásokat kiegészítésük szükségességére vonatkozóan, szövegük azonban — születési körülményeiktől nagyon is meghatározottan — fontos pontokon jogi hézagot takart, illetve az értelmezés eltérő lehetőségeire teremtett 4 9 OL. H. 2. ME. 1848-85, 86. - Vö. Károlyi Árpád, 1936. 113-123, 284-285, 326-327. -Spira György: 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a. Bp. 1964. 107-108. 50 Ezzel a kérdéskörrel „A magyar kormányzat reformtörekvései a határó'rvidéken 1848/49-ben" című dolgozatomban foglalkozom részletekbe menően. 51 Szabad György: A polgári átalakulás megalapozása 1848-49-ben. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései. (Értekezések a történeti tudományok köréből, 77. sz.) Bp., 1976. 52. 5 ! Vö. Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. Bp.. 1881. II. 259. 5 5 Vö. 1848: III. tc. 19,22,24. §§. 3*
