Századok – 1982

Szabad György: Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán 1175/VI

1178 SZABAD GYÖRGY Ismeretes az is, hogy az abszolutizmus bázisának felszámolása érdekében és messzemenő figyelemmel a sajátos birodalmi struktúrára, valamint a tényleges és lehetséges kölcsönhatásokra a birodalom történelmileg kialakultnak tekintett nemzetei szabadságtörekvései között, mindezt - a titkosrendőri jelentések tanúsága szerint legfőképpen Kossuth és Batthyány — a lajtántúli országok és tartományok alkotmányhoz juttatásának követelésével társították.1

7

Hogy az itt is, ott is az alkotmányosság útjára terelendő közös uralkodó kezén milyen felségjogok maradjanak, illetve az alkotmányos monarchiák normatívái szerint végbeviendő megosztásuk milyen következményekkel járjon az osztrák császárság és a magyar királyság viszonyára, azt a reformellenzék egyértelműen korántsem tisztázta. Azt azonban, hogy Magyarország érdekeinek érvényesítését kívánja a külpolitikában, nyomatékosan jelezte. így az idézett 1847. évi Pest megyei követutasításban azt fejtegette, „minthogy a külhatalmak irányábani kormány politica végső analysisben az ország jövendő léte felett határoz... jogunk megkívánni, hogy azokra kormányunk a nemzeti akarattól vett irányba kellő befolyással bírjon", de azon túl, hogy utalt az uralkodó személyének közösségéből fakadó konzekvenciákra, tartózkodott a kívánt „befolyás" konkretizálásától.1

8

A hadügyet illetően világossá tette ugyan, hogy nem éri be a hadsereg kiegészítése, fenntartása és elhelyezése terén korábban kidolgozott reformjavaslataival,1 9

. de még az 1848. március 3-i felirati javaslatban is megelégedett annak hangsúlyozásával, hogy „honvédelmi rendszerünk... gyökeres átalakítást kíván", anélkül azonban, hogy közvetlenül megbolygatta volna a fegyveres erővel való rendelkezési jog illetékességének kérdéskörét.2

0 A reformellenzék az uralkodói abszolutizmus elleni következetes küzdelmét, amelyből Batthyány is derekasan kivette a részét,2

1

ismeretes módon nem terhelte azzal, hogy a felségjogok körének valamiféle újraszabályozását, netán megszorítását is követelései sorába emelte volna. Általában beérték azzal, hogy a nádort Magyarország törvényes jogainak védelmezésében reá váró alkotmányos feladataira figyelmeztessék, ha ezt Kossuth 1847 elején, az István főherceg nádorrá választását megelőző beszédében olyan módon tette is, ami szerepe kiteljesítésének igényét, de legalábbis e kiteljesítés szükségességének jelzését burkolt formában magában foglalta: „nekünk oly nádorra van szükségünk, ki elég magas állású legyen, miszerént se annak ne légyen kitéve, hogy udvari intrigák [ ! ] engedelmes eszközévé törpíthessék, sem annak, hogy ha ezzé törpülni nem akarna, elmellőztessék s befolyásában megbénítassék".22 1848 tavasza lehetővé tette, hogy a Magyarország polgári parlamentáris alkotmányos önkormányzatának kialakítására a fentebb felvázoltak tanúsága szerint sokban 1 7Károlyi Árpád, 1932. I. 600. - KÖM. XI. 143-144, 156, 171-172, 281-282, 319-321, 614-615.- Barta István: Bevezetés. In: KÖM. XI. 53. - Grossing, Helmuth: Die ungarische Verfassung und der Konstitutionalismus des Jahres 1848. Aus den Berichten eines Hofrats der obersten Polizeihofstelle vom ungarischen Reichstag 1847/48. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. LXXXI. (1973.) 323-324, 327. 18

KÖM. XI. 170-171. 1 ® Vö. Szabad, George: Military Reform Efforts in Hungary Prior to 1848. (Studies on Society in Change.) (Sajtó alatt.) 20

KÖM. XI. 626. 21

Vö. Károlyi Árpád, 1932.1. 595-600. 2 2

OL. R. 109. II. P. 45. - Vö. Szabad György, 1977. 101.