Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
BATTHYÁNY LAJOS A REFORMELLENZÉK ÉLÉN 1169 Felszólalásainak zöme a konkrét helyzet bemutatását igényelné, s ezért még felsorolásukra sem vállalkozhatunk. A közteherviselésnél például azért is szavazott a nagyobb összeg mellett, mert inkább vélte elérhetőnek alkotmányos kezelésének biztosítását, ha a főrendek nagyobb összegben érdekeltek. Szóba hozta az egyetem alacsony tudományos színvonalát éppúgy, mint a postai levéltitok megsértését vagy a főváros árvízvédelmi biztosítását. Az országgyűlés utolsó napján nagyobb beszédben szögezte le jövendő politikáját meghatározó hitvallását: „mi engem illet: bennem a kormány iránti bizodalom soha nem élt: tehát meg sem szűnhetett, és soha nem kételkedtem azon, hogy az ausztriai systema hálátlan, hogy Kaunitznak eszméje és elvei mindig uralkodnak fejedelmünk körül. .. barometrumom azon viselete a kormánynak, amelyet az ausztriai örökös tartományok irányában követ. Míg ott a dolgoknak mostani rendszere fenn fog állni, addig meg lehetünk győződve — legalábbis én meg vagyok győződve -, miként a dolognak természetes fekvése szerint lehetetlenségnek látszik, hogy a kormány bona fide előmozdíthassa nemzetünknek constitutionális fejlődését".43 Alapvetően új elem bukkan fel evvel az egész magyar politikai gondolkodásban: Batthyány az első, aki mértékül választja a kormány bírálatánál annak az örökös tartományokkal szemben folytatott politikáját - tehát az egész birodalmi politika bírálatára igényt tart -, és alig burkoltan bejelenti az igényt az alkotmányosságnak az örökös tartományokban történő bevezetésére. Itt regisztrálhatjuk az alapvető eltérést Széchenyitől: a birodalomhoz igazodás helyett Batthyány a birodalom átalakításának igényét fogalmazza meg. Ügy véljük, hogy Batthyány reformellenzékhez kötődésének és amelletti kitartásának is e politikai felismerésben — s nem valamely más, szubjektív vagy társadalmi meghatározottságban — lelhetjük magyarázatát. Nemcsak későbbi állásfoglalásai támasztják ezt alá. Már 1840-ben úgy nyilatkozik, hogy a következő alkalommal nem kell Habsburgnádort választani. (Emellett majd 1847-ben, Kossuthtal szemben is kitart.) 1843-ban az ellenzék egyik tanácskozásán felveti, hogy ő, mint stájerországi birtokos, felhívhatná az ottani rendek figyelmét jogaikra. Klauzál s vele a többség ezt a lépést ellenezte. 1844-ben pedig az ellenzéki főrendek - Batthyány idézett beszéde elhangzása idejében - arról tanácskoztak, hogy külön kormányra, külön minisztériumra, külön államtanácsra van szüksége Magyarországnak. A másik birodalomféllel való kapcsolat csak perszonálunió legyen. Igényt tartanának az önálló külképviseletre is!44 Nehéz felmérni, hogy milyen része volt e program kialakításában személyes sorsának, annak a ténynek, hogy egy Habsburg-főherceggel pereskedett atyai örökségéért,4 5 hogy nem volt rokonsága a birodalmi arisztokráciában, továbbá katonai pályafutása tapasztalatainak, stájerországi birtokosi mivoltának. Döntőnek politikai tudatosságát tartjuk: megelőzte kortársait a birodalom titkának felismerésében, abban, hogy a birodalom államjogi és nemzeti heterogenitásánál fogva gyenge és gyengeségre ítéltetett. Politikustársainál általában derűlátóbb volt. 1844 áprilisában Ikervár ott vendégül látta Deákot és 4 3 Főrendi Napló 1843-1844. VII. 308. 44 Takáts Sándor: i. m. 190., 202., 222. 4 5 Gróf Batthyány Lajos az első magyar miniszterelnök élete és halála. Pest, 1870. 15. 2*
