Századok – 1982

Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI

1166 GERGELY ANDRÁS csaknem két évig volt alkalma megismernie a politikai álláspontokat, és ügy tűnik, előre felbecsülte azok fejlődési lehetőségeit is. Ezt a férfit jellemzi Horváth Mihály:,,Mindenki figyelmét magára vonta azon helyes ítéletű, hatalmas szellem, következetes gondolkodásmód, s kivált azon ingadozást nem ismerő határozottság, azon erőteljes, szilárd vaskitartású jellem, mik aztán egyéniségében utóbb annyiszor és oly fényesen nyilatkoztak, s őt a pártvezérletre oly kiválólag képesítették. Nem tartozott ő a lángész azon neméhez, mely a fantázia játékával s meglepő képeivel ragad el, az elme szikrázó ötleteivel szemet kápráztat: a géniusz benne különösen a sebes felfogás, beható éles ész, mély értelem által nyilatkozék, melynek kombináló tehetsége a tárgyat mindig tövén, a kérdést lényegén ragadva meg, szintoly könnyűséggel fejté meg a bonyolódott csomót, mutatta ki a dialektika álérveit; mint aminő biztonsággal állította fel a maga nézeteit s terveit jelölte ki a célra vezető eszközöket. Elveiben ő soha nem ingadozott. Világos felfogása az elválasztó utaknál egy percig sem tétovázott, s gyorsan határozta el magát a teendő lépésre, melynek megválasztásában őt ritka államférfiúi tapintat vezérlé. Mit pedig beható értelme egyszer helyesnek, igaznak ítélt, ahhoz vasjelleme rendíthetetlen szilárdsággal ragaszkodék."32 Határozottsága, egész magatartása nem volt mentes oligarchikus jellemvonásoktól sem. Mint Széchenyi, ő is megőrizte neveltetése és hagyományos társadalmi szerepe némely sajátosságait. Az ellenzék vezetőjeként is bizonyos fokig magányos maradt, szoros baráti kapcsolat küzdőtársai egyikéhez sem kötötte. A politikai harcok során inkább személyisége súlyát vetette latba, semmint kollektív nézetek szószólójaként bocsátkozott volna tárgyalásokba. Pártja számára nélkülözhetetlen volt — személyes híve alig akadt. Szerette és politikailag becsülte a népszerűséget, de igazán nem érte el. Nyilvánosság előtt nem szívesen szerepelt. Hosszabb beszédekre ritkán vállalkozott. Teljesen csak viszonylag későn, felnőtt fejjel sajátította el a magyar nyelvet, s bár tisztán, de hajlékonyság nélkül beszélt. Pártvezér volt, s nem vezérszónok az ekkor megnyíló országgyűlésen is. 3. Az 1843-44. évi országgyűlés másfél esztendeje alatt Batthyány több mint kétszáz alkalommal szólalt fel. Csaknem minden főrendi ülésen jelen volt, s nagy aktivitást fejtett ki az üléstermen kívül, a kis-kaszinóban, saját termeibén, az alsó tábla követeivel folytatott tanácskozásokon. A nagy beszédeket a felső táblán Eötvös József és Teleki László tartotta ugyan, de Batthyány vezető szerepe kezdettől vitathatatlan volt. Az országgyűlés megnyitásakor Batthyány szót emelt a főrendi tábla üléstermének olyan átrendezése ellen, amely a hallgatóságnak szűkebb teret biztosít. S amikor a nádor jóindulatúan közölte, hogy ha kevés főrend lesz jelen, a hallgatóságnak nagyobb tér adatik, Batthyány rögtön élt az alkalommal, s felnyittatta a korlátokat. Az elnöklő nádor már csak a befejezett tények ellen tiltakozhatott: „ne gondoskodjék, ne rendelkezzék itt".3 3 32

Horváth Mihály: L m. II. 131. 3'Felséges I. Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik koronás királyától sz. kir. Pozsony városában 1843-ik évi május 14kére rendeltetett Magyar országgyűlésen a Méltóságos Főrendeknél tartatott országos ülések Naplója. I—VII. Pozsony 1843-1844. (a továbbiakban: Főrendi Napló 1843-1844.) I. 5-6.