Századok – 1982
Gergely András: Batthyány Lajos a reformellenzék élén 1159/VI
BATTHYÁNY LAJOS A REFORMELLENZÉK ÉLÉN 1163 mozgalommal szembesül, s meg sem kísérli, hogy utólag ismét az arisztokraták vegyék át a kezdeményezést. Erre utal, hogy a megyei szintű politizálásnak, az alsótáblai követküldésnek milyen jelentőséget tulajdonít. Talán nem a későbbi Batthyány tettei segítségével értelmezzük ekkori állásfoglalását, ha úgy véljük, hogy az egységes reformmozgalomnak erőt, anyagi biztonságot és ezáltal az átalakulás békés folyamatának még nagyobb biztosítékait látta az arisztokrácia reformpárti fellépésében. Az alkotmányos garanciák és a polgári alkotmányosság irányába mutató reformok követelésével, az alsó tábla Deák vezette taktikájához való igazodásával, egész politikai magatartásával mind az ifjúkonzervatívoktól, mind Széchenyitől elhatárolta magát, és saját környezete politikai szerepének kijelölésével is kellő önállóságot tanúsított. Legnagyobb politikai érdeme ezekben a hónapokban: a főrendi ellenzék párttá szervezése. Együvé terelte, egységes nézetűvé tette az ellenzéki arisztokraták csoportját, s elérte, hogy a függetlenségükre büszke főurak az előzetes tárgyalásokon kialakított taktikához igazodjanak. Saját vezető szerepét ugyancsak vitathatatlanná tette. Érdekes tény, hogy ebben az időben a főrendi ellenzék párttá szerveződése előrébb haladt, közelebb állt egy parlamenti klubpárthoz, mint az alsótábláé. Kétségtelen, hogy az alsótábla követeinek kötött utasítása nehezítette az egység kialakítását, a bizonyos kérdéseknél meglevő többség viszont a szervezkedést tette feleslegessé. Mintegy harminc ellenzéki főrendből naponta együtt lehetett és egymással közvetlenül érintkezhetett tizenöt-húsz fő, a száznégy szavazati jogú megyei követből ötven-hatvan ellenzéki helyett nyilván csak a vezetők tanácskozhattak naponta. Mégis, a szubjektív tényezőt sem érezzük elhanyagolhatónak. A két tábla ellenzéki vezetőjének politikai ambíciói eltérőek voltak. Deák idegenkedett a pártvezéri szereptől, az összefogást politikai szempontból is problematikusnak tartotta. Batthyány ambiciózusan és örömmel látott a főrendi ellenzék megszervezéséhez. „Én szokásom szerint a minoritással voksolok" — olvasztotta egyéni meggyőződését többször is, így kijelentve véleményét, társaiéba.16 Amikor döntés elé került, nemcsak maga utasította el az ifjúkonzervatívok kormányba bizalmat helyező, az arisztokrácia számára kecsegtető, egyénileg is karriert kínáló politikáját, hanem a maga köré szervezett ellenzékkel az ifjúkonzervatívok bázisát is apasztotta. A Pesti Hírlap megjelenésével a gondosan körvonalazott politikai koncepció, amely, mint láttuk, a politikai fórumok közül csak megyével és országgyűléssel számolt, átgondolásra, Batthyány újra döntésre kényszerült. 2. Batthyány nem rokonszenvezett a meginduló Pesti Hírlappal. 1841 január végén hangoztatta a Kaszinóban, hogy Kossuthtal a demokrácia útján akarják megtörni az arisztokráciát.1 7 De kik? A kormányra gondolt, hiszen Bécs engedte meg, hogy Kossuth "Uo. 26. 17 „a demokrácia sátánját az arisztokrácia nyakára akarja hajtani, mert a kormány mindig könnyebben tud elbánni a demokratákkal, mint egy képzett és gazdag arisztokráciával" - tudósít a jelenlevő' Zsedényi Ede. Ferenczy Zoltán (szerk.): Gróf Széchenyi István: A Kelet Népe. Bp., 1925. 662.
