Századok – 1982

Folyóiratszemle - Levine; Peter: A katonai behívóparancs megtagadói az amerikai polgárháborúban 1145/V

KRÓNIKA A MAGYAR KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETE LEVÉLTÁROS SZEKCIÓJÁNAK MEGALAKULÁSÁRÓL ÉS TEVÉKENYSÉGÉRŐL Levéltárosok és könyvtárosok egyaránt a történelem írott forrásai, nap mint nap gyarapodó irodalma gazdag tárházának ó'rzői és gondozói. Munkájukban, a hatalmas tudományos dokumentáció gyarapításában, kezelésében, feltárásában - és különösen így volt ez a korábbi évtizedekben - számos közös vonás található. Ezért sem volt véletlen, hogy 1935-ben együttesen hozták létre első szakmai és érdekvédelmi szervezetüket, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületét, amely 1950-ben bekövetkezett feloszlatásáig sikeresen működött. Tekintélyét, szerepét mi sem jelezte jobban, mint a tekintélyes szakmai folyóirat, a Magyar Könyvszemle kiadása. 1950 után mindkét terület jelentősen átalakult, a szakmai tevékenység fokozottan elkülönült, a feladatok bővültek, a munkatársak létszáma a többszörösére duzzadt. A szakmai szervezkedés iránti igény így 1965-ben már önállóan jelentkezett, amikor újjáalakították a Magyar Könyvtárosok Egyesületét. A levéltárak dolgozói csak másfél évtizeddel később, 1980 őszén jutottak el hasonló igényeik megfogalmazásáig. Ezek valóraváltása azonban ekkor már nem késlekedett, és talán részben az egykori közös egyesületi élet emlékének hatására, vagy még inkább az ismét tért hódító egységes közművelődési szemlélet következményeként a Magyar Könyvtárosok Egyesületében találtak befogadásra, mint önálló szekció. Az 1980 októberében Zalaegerszegen megalakult országos szervezőbizottság felhívására, 1981. április 24-ig több mint 200 levéltári dolgozó csatlakozott a szekcióhoz. Ezen a napon a Hadtörténeti Intézet tanácstermében megrendezett alakuló gyűlésen, Varga Jánosnak A Magyar Országos Levéltár főigazgatójának elnöklete alatt elfogadták a szekció programját, az éves munkatervet, a szervezeti és működési szabályzatot, továbbá megválasztották a vezetőséget. Az elnök Ságvári Ágnes, a Fővárosi Levéltár főigazgatója lett. Az alapító tagok sorában mindenekelőtt az országos, a tanácsi és az egyházi levéltárak munkatársai találhatók, de a szekció szívesen látja tagjai sorában a levéltári területen kapcsolatban álló valamennyi érdeklődőt. A program olyan tudományos kérdéseket állított középpontba, amelyek méltán tarthatnak számot érdeklődésre, a történettudomány művelői körében is. így célul tűzi ki a különös értékű levéltári segédletek tudományos elismertetését; a levéltárak feltáró—kutató tevékenysége távlati tervének az MTA történettudományi és szociológiai szakbizottsága által történő megvitatását; a kiemelt levéltári kiadványok akadémiai céltámogatásának biztosítását; a levéltári munkakörök pontosabb elhatárolását; a levéltári munkaerőgondok enyhítését. Az éves terv több regionális összejövetel szervezése mellett - átérezve a történettudomány aktuális problémáit is — a Magyar Könyvtáros Egyesület vándorgyűlésének részeként javasolta a levéltári fonásfeltárás és forráskiadások kérdésének megvitatását. A nagy érdeklődéssel várt tanácskozásra 1981. augusztus 24-én Kaposvárott kerül sor. Ságvári Ágnes megnyitója után Benda Kálmán tartott bevezető előadást a magyarországi forráskiadások történeti fejlődéséről a 18. századtól napjainkig. Hangsúlyozta, hogy a fonások tudatos gyűjtése és kiadása hazánkban egyidős a tudatos történetírás kibontakozásával, de igazi fellendülése csak a 19. század második felében, a Magyar Történelmi Társulat égisze alatt közvetkezett be. Ennek eredménye volt 1885-ben a fonáskiadványok módszertani szabályozása. A felszabadulás utáni évtizedekben óriási előrelépést jelentett a munkásosztály és a parasztság történetére vonatkozó iratok publikálásának megindulása. Ám a jó kezdeményezések egy része hamarosan kampányfeladattá vált, és átadta a helyét a kritika nélküli, kiragadott témafeldolgozásoknak. így történhetett, hogy amíg az Országos Levéltár támasz és segítség nélkül maradt a forráskiad-