Századok – 1982
Közlemények - Szvák Gyula: IV. Iván alakja az orosz történetírásban 93/I
110 SZVÁK GYULA erővel hangzottak, hiszen „Ivan Groznij iránti figyelmüket az a törekvésük határozta meg, hogy a könyörtelen és véreskezű cár uralkodásának példája segítségével leleplezzék az egyeduralmi hatalom despotikus jellegét.. ,"76 Herzen, Csernisevszkij és Ogaijov nem foglalkozott kiemelten IV. Ivánnal, s ha érintőlegesen szóba is került műveikben személye, akkor mindig a tipikust látták benne és elitélték, mert értékelésük alapja a cári uralomhoz általában való negatív viszony volt.7 7 Ez az alapállás — amelynek képviselői a mindenkori elnyomott osztályok szellemi örököseinek s a mindenkori elnyomók ellenségeinek tekintették magukat — minőségi változást hozott az orosz történetfelfogásban, s termékenyítően hatott a később kibontakozó marxista történetszemléletre is; azt is mondhatnánk, hogy kialakultak a pártosság körvonalai. Hasonló kiindulópontja volt azoknak a forradalmi demokratáknak is, akik ebben az összefüggésben jobban érdekelnek bennünket, minthogy viszonylag részletesen foglalkoznak IV. Ivánnal — ráadásul a forradalmi fellendülés időszakában. Egyikük, G. Jeliszejev éppen a Csernisevszkij szerkesztette „Szovremennyik" hasábjain írta 1860-ban a következőket: „Groznij alighanem az egyetlen példaképe kora erkölcsi gyalázatának, a képmutatás és a vallás lábbal tiprása, a feslettség és gyilkosságok legvisszataszítóbb orgiái összekapcsolódásának .. ,"7 8 A bojárok elleni harcnak — felfogása szerint - „semmi oka nem volt, se az ő idejében, de még apja és nagyapja ideje alatt sem .. .", s „az olyan értelmetlenül, olyan hitszegőn és igazságtalanul, olyan állatian kegyetlenül történt, hogy minden okos és becsületes embert elkergetett maga mellől, és szolgákkal, hóhérokkal és kémekkel vette körül magát ..." Iván tehát „elődei valamennyi elvének megtestesítője volt, s azokat tevékenységében semmitől vissza nem riadó következetességgel vitte végig a leglehetetlenebb határokig .. ,"79 Fenti állásfoglalástól bizonyos mértékig különbözik N. Selgunov véleménye. Selgunov ugyanis — amint azt Camutali kifejti — a cár kegyetlenkedéseit némiképp pszichikai „labilitásával" igyekszik magyarázni, s igen kritikusan vélekedik a korabeli bojárságról is.80 Mindezek ellenére Selgunov ítélete IV. Ivánról teljesen egyértelmű: „IV. Iván történelmi jelentősége nem abban áll, hogy könyörület nélkül ölte és végeztette ki az embereket, hogy Novgorodot és a környező területeket olyan virtuozitással pusztította, mintha a berendejek, torkok, besenyők, kunok és mongolok egyesült erői támadtak volna rá; uralkodásának az a jelentősége, hogy a Zavaros időszak legközelebbi oka volt."8 1 Nem ad új szempontokat a 60-as években a történettudomány. A hivatalos történetírás - mint Pogogyin példáján láttuk — a régi úton halad, s a széles közvéleménynek is ezt a képet közvetíti. Az 1866-os kiadású „Oroszország rövid története" pl. gyakorlatilag teljesen a karamzini felfogást tolmácsolja.8 2 Azt mindenképpen elmondhatjuk az adott 10 V. Illenekij (1974), 270. "Ld. erre részletesebben: A. Camutali: Ocserki demokratyicseszkovo napravlenyija v russzkoj isztoriografii 60-70-h godov XIX. v., L„ 1971, 54-55. 7 8 Idézi A. Camutali: i. m., 52. "I. m„ 51,52. 80 I. m., 81. 81 Uo. 82 Kratkaja isztorija Rosszii, Szpb., 1866, 202-204.
