Századok – 1982

Történeti irodalom - E. Fejér Mária–Huszár Lajos: Bibliographia numismaticae Hungariae 8Ism.: Búza János) 1121/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 1121 gyarapította az Actát. Az előbbiből megtudjuk, hogy mintegy három alkalommal módosult Istvánnak és családjának portréja történetíróink tollán, az utóbbi Anonymus Gestájának helyes megítéléséhez visz közelebb. A helyes ítélet három tartópilléreként a mű keletkezésének idejét, célzatosságát és hitelességét jelöli meg. Hangoztatja, hogy a Gesta Hungarorum az 1210 körüli években keletkezett. A mű célját abban fogalmazza meg, hogy Anonymus „egy kívánt, semmint megvalósult elvnek a szószólója: hogy az uralkodó minél nagyobb birtokhoz juttassa azokat a nagymúltú családokat, akik történetiségben gyökerező jogukkal kiérdemelték ezt". A Gesta hitelességét pedig az alábbiakban látja: mind saját, mind a honfoglalás korának társadalmi valóságából számos mozaikdarabkát őrzött meg P. dictus magister, a Gestában adott kép azonban egyik fent említett korra nézve sem hiteles. A két tanulmányból egyértelműen kitűnik: a múlt nagy eseményeinek megítélése és az adott korban meglevő politikai aspirációk igazolása a történelemre hivatkozva, nemcsak a későbbi korokban, de az Árpádok idején is az állandónak látszó, mégis gyorsan tovatűnő jelen függvénye volt. Az Acta köztörténettel foglalkozó tanulmányainak sorában olvashatjuk továbbá Rákos István: IV. Béla birtokrestaurációs politikája című tanulmányát (47. tom.). Rákos István IV. Béla emberi nagyságát abban látja, hogy „felfigyelt szubjektíve jó szándékú politikája negatív, súlyos következményekkel járó hatására és tudott azon változtatni". S. Kiss Erzsébet a generális kongregációkról írva - A királyi generális kongregáció kialakulásának történetéhez (39. tom.) - megállapítja: különböztek a törvénylátó napoktól, ügyrendileg előrevetítik a későbbi rendi gyűléseket, azonban nem gyakorolták az országgyűlésekre jellemző két legfontosabb jogkört: a törvényhozást és az adómegajánlást. A helytörténetírást az Actában Petrovics István képviseli. Asszonfalua alio nomine Felzeged című cikkéből (67. tom.) kiderül, hogy Szeged egyik részének, Felszegednek a neve a néwáltó települések elnevezésének útját járta. A mai magyar középkorkutatás egyre égetőbb gondja a gyér számú forráspublikáció. Az Acták forrásközlést is tartalmaznak. Karácsonyi Béla és Kristó Gyula: Oklevelek a Csák-territórium történetéhez című gyűjteménye (36. tom.) tizennyolc oklevelet foglal magában. Ez az oklevéltár nem a mennyiségével, hanem az oklevélközlés metodikájában tett előrelépés tekintetében jelentős. Erről a „Dózsa okmánytár"-at összeállító szerzők is szóltak a Századok 1972-es évfolyamában megjelent fonáspublikációjuk előszavában. Petrovics István: Oklevelek Szeged középkori történetéhez címmel (66. tom.) két 14. és egy 15. századi oklevelet publikált. E munkájának elsősorban Szeged középkori történetének kutatói láthatják hasznát. Röviden, dióhéjban ennyit mondhatunk a szegedi középkori Acta utóbbi decenniumáról. Alaposság, kellő tudományos felkészültség, a tudós kíváncsiságának és lelkiismeretességének párosulása jellemzik a benne megjelentetett tanulmányokat, amelyek hozzájárulnak ahhoz ma már szegedi középkortörténeti műhelyről beszélhetünk. Bízunk abban, hogy a szegedi középkori Acta újabb kötetei, a bennük megjelenő tanulmányok eredményeikkel tovább gazdagítják majd a magyar történettudományt. Blazovich László F. FEJÉR MÁRIA-HUSZÁR LAJOS: BIBLIOGRAPHIA NUMISMATICAE HUNGÁRIÁÉ -A MAGYAR NUMIZMATIKA BIBLIOGRÁFIÁJA (Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 322.1. Mindazok, akik eddig numizmatikai irodalmunk, illetve a magyarországi numizmatika egyes kérdései iránt behatóbban kívántak érdeklődni, nagyobb könyvtáraink szakkatalógusaira, szerencsésebb esetben szakfolyóirataink tartalomjegyzékeire támaszkodhattak csupán. Legrangosabb numizmatikai folyóiratunk, a Numizmatikai Közlöny, jubiláris tartalomjegyzéke is negyedszázada jelent meg,1

s azóta magyar nyelven csak kisebb összefoglalók láttak napvilágot numizmatikai irodalmunkról. , 1Huszár Lajos: A Numizmatikai Közlöny 1 (1902/—51/1952) évfolyamainak tartalomjegyzéke. NK; 52-53 (1953-1954) p. 34-61.