Századok – 1982

Történeti irodalom - Les Pyrénées et les Carpates. XVIe–XXe siécles. Recherches franco-polonaises comparées. Histoire et anthropologie des régions montagneuses et submontagneuses. Sous la direction de Celina Bobińska et Joseph Goy (Ism.: Niederhauser Emil) 1115/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 1115 LES PYRÉNÉES ET LES CARPATES: XVF-XXe SIÈCLES: RECHERCHES FRANCO-POLONAISES COMPARÉES. HISTOIRE ET ANTHROPOLOGIE DES RÉGIONS MONTAGNEUSES ET SUBMONTAGNEUSES. Sous la direction de Celina Bobinska et Joseph Goy. Warszawa-Krakow, 1981, Paristwowe Wydawnictwo Naukowe, 162 l. (ZESZYTY NAUKOWE UNIWERSYTETU JAGIELLONSKIEGO.j (PIRENEUSOK ÉS KÁRPÁTOK XVI-XX. SZ. FRANCIA -LENGYEL ÖSSZEHASONLÍTÓ KUTATÁSOK. HEGYI ÉS HEGYALJAI RÉGIÓK TÖRTÉNETE ÉS ANTROPOLÓGIÁJA) A krakkói Jagelló-egyetem és a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales 1978 júniusában Nowy Sjiczban egy hetes kollokviumot tartottak a magas hegyvidéki területek összehasonlító történeti-demográfiai-néprajzi vizsgálatának eredményeiió'1. A francia kutatások egy 1974-78 közt folytatott interdiszciplináris felmérésre támaszkodtak, amely a Pireneusok egyik, 120 kmJ-nyi területének, a Baronnies de Bigorre-nak 28 községére terjeszkedett ki, a terület elnéptelenedésének okait kutatva. Az eredményeket Joseph Goy foglalta össze: a terület nagyrészt paraszti kézben volt, az urasági föld jelentéktelen. A paraszti gazdálkodás alapegysége a ház volt (a lakosokat is a külön névvel rendelkező házak alapján tartották nyilván), amelyet mindig egy család örökölt, a házasságokat gondosan úgy kötötték, hogy mindenhol csak egy örökös maradjon. Az 1770-es években megindult demográfiai növekedés, a vagyon felosztását valamennyi örökös közt elrendelő napóleoni törvényhozás ezt a századokon át gondosan fenntartott egyensúlyt megbontotta, a múlt század derekától ez az ideiglenes, majd a tartós emigrálásra vezetett. Georges Augustin egy falu példáján mutatja be, hogyan történt a ház és a hozzá tartozó földterület egységének a fenntartása, olykor a törvények kijátszásával is, lehetőleg úgy, hogy házasságkötésekre csak nagyjából azonos vagyoni kategóriába tartozó „házak" közt kerüljön sor. Rolande Bonnain etnográfiai módszerrel ábrázolja a vidék mindennapos életét, elsősorban a mezőgazdasági munkák menetét, valamint a rokonság és a szomszédság által hagyományosan nyújtott segítség formáit. Antoinette Fauve-Chamoux részletes demográfiai elemzést ad Esparros község lakosságának alakulásáról a 18. sz. elejétől az állami és egyházi anyakönyvek, népszámlálások, összeírások alapján, utal arra a sajátosságra, hogy a demográfiai növekedés a 19. sz. derekától a házak számának hirtelen megnövekedésével is megbontotta a hagyományt, a század végétől a lakosság csökkenése az elvándorlás következtében mégis folyamatossá vált, amikor a dél-franciaországi iparfejlődés is kínált már kiutat. Daniel Fabre az írás-olvasás elterjedését vizsgálja a Pireneusok területén, ahol a lakosság baszk, gascon (gascogne-i) és languedoc-i anyanyelve nehezítette a francia nyelvű oktatás elterjedését, ennek ellenére a lakosság olvasástudása (a katolikus egyház csak erre helyezte a hangsúlyt, nem az írásra) különösen a férfiak körében elég magas volt, bizonyos jelek szerint a család is gondoskodott erről, az iskola mellett. Az anyanyelv és a szerző által egészen természetesnek tartott franciásítás kölcsönhatására, a népi kultúrára gyakorolt kihatásaira vonatkozóan azonban előtanulmányok hiányában inkább csak a további kutatási feladatokat jelöli ki. Claude Rivals a népi építészetnek egyik sajátos formáját mutatja be, a két évtizede még használt orri (és számos más) néven említett archaikus jellegű kőépítményeket, amelyek a pásztorok szállásául és a sajt érlelésének helyéül szolgáltak. Helena Madurowiez-Urbariska a régió, tájegység komplex fogalmát vagy inkább modelljét határozza meg elméleti alapon, hangsúlyozza, hogy földrajzi, antropológiai, gazdasági, történeti és még számos egyéb tényező összhatásából lehet egy-egy tájegység létét meghatározni. A közigazgatási határok önmagukban nem döntőek, de tartós fennmaradásuk esetén elősegíthetik a tájegység kialakulását. Azt is hangsúlyozza a szerző, hogy a régió kutatása, bár részben fedi, mégsem azonos a helytörténettel. A tájegység mai fogalma sok esetben egybeesik a történeti táj fogalmával, de nem szükségszerűen. Persze mindenképpen egy országon belüli kisebb tájegységekről van szó, amilyen