Századok – 1982

Történeti irodalom - Matuzova; V. I.: Anglijszkije szrednyevekovije isztocsniki IX–XIII vv. (Ism.: Bartha Antal) 1101/V

1102 TÖRTÉNETI IRODALOM 1102 a birodalom távoli központjaiba telepítette. Kíméletlen telepítési politikájával felmérhetetlen károkat okozott a középkori Oroszországnak. Piano Carpini 1247. évi, Rubruki Willelmus 1255. évi útijelentései a Mongol Birodalomról szintén hiteles tapasztalatokat foglaltak írásba. Roger Bacon Párizsban közeli kapcsolatba került Rubruki Willelmussal, útijelentésének részleteit Roger szó szerint átültette saját művébe. Hivatkozott Piano Carpini művére is, amikor abból merített. Rubruki Willelmus útijelentésének valamennyi ismert kézirata Angliában található. S miként I. V. Matuzova megjegyzi, művének első' kiadása is Angliában jelent meg, de csak 1598-ban. Addig Roger Bacon kivonatolásai terjedtek a tudós körökben, ez lehetó'vé tette, hogy Rubruki Willelmusl és Piano Carpini hiteles ismeretei valamelyes nyilvánosságot kapjanak. V. I. Matuzova által gyűjtött szemelvényekben sokszor szerepel Magyarország és IV. Béla Oroszország mellett Magyarország vált a mongol-tatár háborúk második számú fó'szereplőjévé. Köszönet illeti a szerzőt a Magyarországra vonatkozó adatok csokorba szedéséért. V. 1. Matuzova figyelmezteti olvasóját, hogy az orosz és a magyar ügyek iránti érdeklődés gyakorlati segítséget nem hozhattak a két országnak. A császár és a pápa közti áldatlan viszony minden hatékony segítséget kizárt. Oroszország pápai vagy császári megsegítésének elméletileg is szűk lehetőségeit tovább korlátozták a keresztény egység megteremtésének vágyálmai. Még az önállóságát vesztett Oroszország is rendíthetetlen támasza maradt a keleti kereszténységnek. Szánalmasak azok a kísérletek, amelyek egy majdani, ködösen kilátásba helyezett segítség fejében egyházi uniót kértek és követeltek Oroszországtól. V. I. Matuzova helyén rámutattam volna, hogy az állami függetlenség elvesztésének körülményei közepette a nemzeti nyelvű egyház felbecsülhetetlen értéket jelentett Oroszország számára. Az unió elképzelhetetlen volt, hiszen a 13. századi orosz népi kultúrát átitatta az anyanyelvű egyház befolyása. Érdemes lett volna felemlíteni, hogy a nyugati egyház kardja, a Német Lovagrend 1242-ben, a vérző Oroszország ellen támadt. Ezért Alekszander Nyevszkij tapasztalatainak birtokában, 1256 után joggal hárította el a pápai udvarnak az ajánlatát, kezdjen háborút a Mongol Birodalom ellen. Ekkor más lehetőség Oroszország előtt nem volt, csak kis engedmények kialkudásával lehetett könnyíteni a mongol igán. V. I. Matuzova körültekintően járt el, amikor R. G. Kuzejevre hivatkozva nem fogadja el Baskíria és a magyar őshaza azonosságát. A Magna Hungaria, a magyar őshaza fogalma ugyanis az európai irodalom nyomán igen hamar bekerült a középkori angol irodalomba. Persze, ismét Roger Bacon szentelte a legtöbb figyelmet a két Magyarország kérdésének. A korábbi angol szerzők is tudtak valamit a dologról, csak ismereteik forrását jelölték meg tévesen. Azt hiszem, V. I. Matuzovának a magyar ősliaza kérdésében tanúsított körültekintéséhez híven kellett volna eljárnia akkor is, amikor a Magna Hungaria fogalmát oroszra fordította. A Nagy Magyarország szó szerinti fordítás mellett, érdemes lett volna a Régi Magyarország fordítást is alkalmazni. Az oroszul olvasó tudós körökben érdemes lett volna propagálni ezt az eredetibb értelmezést. Megjegyezni kívánom, hogy a nagyon sok vitát kiváltó Péter orosz „érsek" ügyét nem kérhetjük számon a kitűnő szerzőtől. Érzésem szerint azonban honi tanúvallomása több méltatást érdemelt volna. Még akkor is, ha egyébiránt személye és szereplése óvatosságra int. I. V. Matuzova minden író életkörülményét, pályafutását, politikai és szellemi tevékenységét röviden ismerteti. Felsorolja műveik kiadásait, a róluk készült tudományos művek jegyzékét, így az érdeklődő vezérfonalat kap munkájához. Sajnálatos, hogy a terjedelmi korlátok egyszerűsítésekre kényszerítették a szerzőt. V. I. Matuzova egy érdekes művelődéstörténeti mozzanaton állítja meg olvasója figyelmét. Az angol irodalomban a 13. század második feléig összegyűlt ismeretek Oroszországról szűk tudós körre korlátozódtak, és fokozatosan ott is feledésbe mentek. Nem feltétlenül bizonyos azonban, hogy a feledésnek az okát abban kell keresnünk, hogy a mongol-tatár uralom hosszú időre elszigetelte Oroszországot a többi európai országtól. Részben ez a körülmény felelős a felejtésért, ám éppen a mongol-tatár hódítás váltotta ki az Oroszország iránti heves érdeklődést. Csakhogy a propagandisztikus lehetőségek kimerülésével az orosz ügy elvesztette aktualitását. III. Vaszilij cár követei 1524-ben Angliát érintve utaztak a spanyol udvarba. Majd 1553-ban R. Chancellor fedezte fel Anglia számára Oroszországot a „terra incognita-t", s ezúttal már véglegesen. Ezt megelőzően szerfölött homályos elképzelések uralkodtak Oroszországnak még a földrajzi fekvéséről is, az egyébként távoli, világtengereken túli területekről kiváló ismeretekkel rendelkező angol földrajztudományban. Gondolom,