Századok – 1982

Beszámoló - Utazás és útleírás a történeti kutatásban. Egy szimpozionról. (Kisbán Eszter) 1091/V

BESZÁMOLÓ UTAZÁS ÉS ÚTLEÍRÁS A TÖRTÉNETI KUTATÁSBAN Egy symposionról 1981. június 22-25. között a Herzog August Bibliothek symposion-sorozatába illesztve nemzetközi tudományos tanácskozás folyt Wolfenbüttelben (NSZK) Utibeszámolók, mint az európai művelődéstörténet forrásai. Az utazástörténeti kutatás feladatai és lehetőségei címen. A megvitatásra kitűzött időszak a 16-18. század volt. A rendező könyvtár ismeretes módon a választott korszak kiemelkedő gyűjteményével rendelkezik, amélynek folyamatos tudományos feldolgoztatására saját ösztöndíjas kutatókat is fogad rendszeresen. A jelen symposion résztvevői közül is többen dolgoztak korábban náluk e témakörben. A könyvtár a tudományos tanácskozás előkészítésére és vezetésére Antoni M^czak (Varsó) és Hans Jürgen Teuteberg (Münster) történész professzorokat kérte fel. Hagyományaiknak megfelelően kis létszámú munkaülést hívtak össze, kizárólag aktív résztvevőkkel. Az összesen húsz résztvevő kilenc országból érkezett (Anglia, Ausztria, Dánia, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, NSZK, Svédország, USA), míg az olasz kollégának csak előadása futott be. A résztvevők többsége történész, mellettük képviselve volt a geográfia, néprajz, szociológia, irodalomtörténet, szlavisztika és iberisztika. A tanácskozás nyelve angol és német volt. A jól előkészített tanácskozás résztvevői példásan fegyelmezett munkát végeztek: két hónappal a symposion előtt az előadások teljes szövege beérkezett a rendezőkhöz, azokat mindenki előre megkapta és megismerte. A symposionon csak rövid emlékeztető összefoglalók hangzottak el, s így volt idő a mindvégig igen élénk megbeszélésre. A symposion három tanácskozási napján természetesen nem kerülhetett szóba a választott korszak hatalmas és szerteágazó utazási irodalmának minden kérdése. A rendelkezésre álló idő kétharmada az európai, egyharmada az Európán kívül utazásokra fordítódott. Miután a tanácskozás válogatott anyaga - mint tervezik - igen rövid időn belül, még az 1982. évi budapesti gazdaságtörténeti konferencia előtt megjelenik, beszámolómban elsősorban a hazai kutatásnak is tanulságul szolgáló kérdésekkel foglalkozom részletesebben. A korszak különféle jellegű európai utazásait dokumentáló igen változatos forrásanyag pregnánsan jelzi, hogy a kontinens nyugati és középső részén a külföldi tanulmányúthoz kapcsolódik a legélénkebb szellemi mozgósító erő, míg a keleti peremekről diplomáciai szolgálati utak kapcsán szerez a világ új ismereteket. Az útibeszámolókkal kapcsolatban elsősorban azt a kérdést kell feltenni, hogy akik utaztak, miért utaztak. Az útibeszámolók hogyan születtek és mennyiben forrásértékűek? A korai újkor európai utazásaiban jelentőségét veszti a zarándokút, folytatódik viszont az utazások korábbról is ismert két csoportja, melyeket jobb kifejezés híján tanulmányútnak, ill. szolgálati útnak nevezek. Az európai témájú előadások egyik csomópontja a tanulmányútnak egy új, a középkori előzményektől világosan elkülönülő válfaja: a rendi művelődési eszményt szolgáló, a nevelkedést megkoronázó nemesi Grand Tour, Kavalierstour körül alakult ki. A humanizmus még ismerte a peregrinatio academica messze a középkorba visszanyúló tanulmányút formáját. A művelődési eszmény itt a szaktudás, ill. általában a humanista képzettség; benne a nemesség a polgárifjakkal együtt vett részt. A 15. századtól kezdve azonban a nemesség fokozatosan kialakítja saját rendi művelődési eszményét, amelyhez ugyan változatlanul hozzátartozott a külföldi egyetem látogatása, a főnemesi feladatoknak megfelelő szakokon, nem kevésbé fontos a lovaglás, vívás, tánc, de legfontosabb maga az utazás, államok és városok, uralkodói udvarok felkeresése, a közvetlen tapasztalat. A személyes tapasztalat, kapcsolatépítés mellett a személyiség kibontakoztatásában szántak az utazásnak