Századok – 1982
Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V
VITA 1087 jelentése: 'születni, keletkezni, létrejönni; (az égitestek vonatkozásában) fölkelni.'s 8 A 'születés, (vallási nyelvben) újjászületés' jelentésű 'toyum '5 9 ennek az igének az '-m ' deverbalis nomenképzővel ellátott származéka, olyan főnév, amely a cselekvés tárgyát vagy eredményét jelöli.6 0 A törökben valóban lctezik '-dam/däm ' képző, csakhogy ez denominalis nomenképző, funkcióját illetően pedig konkrét főnévből elvont főnevet vagy melléknevet képez, ritka, nem tartozik az eleven képzők közé; pl. til = nyelv, tildam = ékesszólás; terigri — isten, te-qgridüm = isteni stb.61 Szegfű szerint ez folyamatos melléknévi igenévképző (!). A magyar folyamatos melléknévi igenévhez hasonló funkciójú igenév képzésére azonban a törökben egészen más képzők szolgálnak.6 2 Ami a deverbalis és a denominalis képzés egymáshoz való viszonyát illeti - amiért Gomboczantipátiával vádol, és szememre veti a nyelvészeti szakirodalomban való járatlanságomat -, erre csak azt válaszolhatom, hogy ősi fokon egyetlen nyelvben sem különült el élesen egymástól a deverbalis és a denominalis képzés, nemcsak a törökben és a finnugorban, hanem az indoeurópai nyelvekben sem, sőt esetenként a kétféle képzés közötti határok még az újabbkori nyelvben is elmosódnak. (Pl. a magyar, viszonylag újkeletű '-ság/-ség' tipikusan denominalis nomenképző: 'orvosság, disznóság, butaság', ennek ellenére létezik a mai magyarban is a 'nevetség', korábban létezett 'kacagság' stb.6 3 Szigorúan teoretikus szempontból nézve tehát a kétféle képzési mód közötti különbségtétel pusztán gyakorlati jellegű, ám mégis igaz, hogy egyes képzők az esetek döntő többségében névszókhoz, más képzők pedig ugyancsak az esetek döntő többségében igetövekhez járulnak. Egyrészt semmi különös sincs tehát abban, ha kivételként olyan példát is lehet idézni - különösen régi keletkezésű szavak esetében , ahol a denominális képző igetőhöz járul - noha éppen az 'ildom' szavunkkal kapcsolatban a Gombocz-féle magyarázat, enyhén szólva, megkérdőjelezhető -,6 4 másrészt ha valaki egy az élő nyelvben nem létező szót képez, nem a fehér holló ritkaságú kivételre épít a szó képzésekor. (Vajon ki értené meg manapság a 'teremség' szó jelentését? ) Az 'ildom' szavunk egyébként - akárcsak az 'érdem' -, legjobb tudomásom szerint honfoglalás előtti, pontosabban meg nem határozható időből származó török jövevényszó nyelvünkben.6 5 Ugyanakkor a '-dam/-dám' képző az i. sz. 8-13. századból származó írásos emlékeken egyértelműen denominalis nomenképzőképzőként funkcionál, mint a föntebb említett példák is igazolják.6 6 Miért nem lehet tehát a Tuhutum név a 'magló' szó tükörfordítása ? 1. Mert az állítólagos alapigének (toy) 'maglik' = 'terem' jelentése nincs; 2. mert a törökben '-dam/-dám ' folyamatos melléknévi igenévképző nincs.6 7 A Szegfű által adott etimológiasor azért abszurd nyelvtörténeti szempontból, mert nem veszi figyelembe a hangváltozási szabályokat: ha teóriája úgy kívánja, zöngétlenít, szóbelseji kettős mássalhangzótorlódásokat old fel, holott például ez utóbbira a magyar nyelv általában kevés hajlandóságot mutat, különösen a régi magyar nyelv (szümtüchkel), olyannyira, hogy egy ideig még a véghangzók lekopása folytán bekövetkezett hármas mássalhangzótorlódások is megmaradtak.6 8 5 8 Древнетюрский словарь, 570. Kicsit komikus 1981-ben Vámbérynak az 1870-ből és 1877-ből származó szójegyzékeire és szinonimáira hivatkozni. L. még: M. Räsänen: i. m. 483.: "aufgehen (von der Sonne); aufsteigen, geboren werden." 5 9 Древнетюрский словарь, 572. 60Древнетюрский словарь,657: -m(-im-im; um-iim) сущ. абстрактное, результата и объекта: 'istä '-желать, istäm '-'желание'; G. Clouson: i. m. XLIV. 6 'A. von Gabin : Alttürkische Grammatik,3 Wiesbaden, 1974. 63. 62P1. '-an-(y)an' ('-kan -ken; -gan -gen'-ből): .yazan kiz: = 'író lány'. i3 D. Bartha K.: A magyar szóképzés története, Budapest, 1958. 18.; uo. 1. még a spontán szóalkotási tevékenységről mondottakat, 19.; K. Brugman-A. Thumb: Griechische Grammatik, München 1913. 209-248. 6*Róna-Tas A.: A magyar nyelv régi török elemei és a csuvas nyelvtörténet néhány kérdése, Nyelvtudományi Értesítő 50 (1967) 173. (ildom = csuv. yälttam). 6 s Bárczi G.: A magyar szókincs eredete, Budapest. 1958. 77. " G. Clouson: i. m. XLII.; Древнетюрский словарь, 651. 6 7 A Tuhutum etimológiáját: tiyit = vezér + -im suffixum 1. SRH 1,68. 18-27. (Pais D.) 6 'Pl.: JókK 70.: 'szere/mnek': Bárczi G.: Magyar hangtörténet, 140-141.
