Századok – 1982

Vita - Ballók János: Még egyszer Thonuzóbáról 1078/V

VITA 1079 kicsit hosszúra sikerülne, annak oka egyrészt az, hogy Szegfű vitacikke nyomán új problémák is fölmerültek, másrészt ezúttal kénytelen leszek olyan vonatkozásokra is kitérni, melyeket korábbi cikkemben részint bírálatom élének tompítása végett, részint mert saját szövegértelmezésem szempontjából feleslegesnek ítéltem, elhagytam. A logikai sorrendet megtartva, hadd kezdjem a választ annak a Janus Pannonius-versnek 1

a problémájával, amelyen kívül - Szegfű saját bevallása szerint — a Szent Imre Thonuzoba által történt meggyilkolásáról kialakított hipotézisét semmi sem támogatja. Be kell vallanom, hogy a versró'l adott elemzésében - amit most újra szükségesnek tartott szinte szóról szóra kifejteni -, számomra eredetileg is több érthetetlen momentum volt: nem értettem, hogy a Janus Pannonius fölsorolta történeti személyiségek miért haltak meg „szinte kivétel nélkül vagy eró'szakos halállal, vagy gyanús körülmények között", és nem értettem, hogy a fölsorolás miért válik „éles fokozássá" azáltal, „hogy kronológiailag közelít Frigyes felé". Tény, hogy Péter szomorú véget ért,2

Salamon zarándok voltáról valóban szövődtek legendák3

— így halálának körülményei, ha úgy tetszik, gyanúsaknak is fölfoghatók -, a többi esetben azonban ez a majdnem abszolutizáló megállapítás korántsem állja meg a helyét: Ottó haláláról szót sem ejt a Krónika, csupán az országból való csúfos távozását említi;4

Albert, aki a török elleni harc jegyében Szendrő várának fölmentésére indult, a zalánkeméni táborban kitört vérhasjárvány következtében vesztette életét;5

a tizennyolc évesen elhunyt V. László halálának körülményeit pedig valójában csak a Janus Pannonius utáni történetírók tették gyanússá.6

(íme haláláról később.) A költői felsorolást úgy fogtam föl, hogy Janus egyszerűen kronológiai sorrendet tartott, és ily módon gyűjtötte egy csokorba azokat a bajor Gizellától, illetve tágabb értelemben vett nemzetségéből származó történelmi személyiségeket, akik a magyar koronával szerencsétlenül jártak. Ezek sorsában nem az a közös vonás, hogy gyanús körülmények között, vagy erőszakos halállal haltak meg - Ottó a trónviszály közben nem halt meg ! -, hanem az, hogy a magyar korona, melynek várományosai vagy birtokosai voltak, így vagy úgy, de nem hozott rájuk szerencsét. Arra viszont, hogy Szegiű miből vonhatta le azt a következtetést, hogy a fölsorolás éles fokozássá válik, most a vitacikkének 6. jegyzetében közölt eredeti latin szöveg kiemelései révén talán sikerült rájönnöm. A felsorolást tartalmazó részben kiemelten szerepelnek ugyanis a következő szavak: 'testis erit primae'..'testis bis'. . .; 'testis quin etiam'. . .; 'testis etillé. . . Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Szegfű számára a 'primae', illetve a 'bis' egyfajta sorrendiséget jelöl, és így nyert fokozó értelmet szemében a 'testis quin etiam'.. . = 'sőt tanúi... is' fordulat, amint a felsorolás közelít Frigyes felé. Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól azért sem, mert az általa közölt értelmezés és fordítás alátámasztja ezt a sejtésemet: „az idézettek közül az első 'tanú az ifjúsága virágában megcsalt (ármánnyal rászedett, megkárosított) Imre'" - írja. Az 'első' - még ha az idézőjel előtt is — a 'tanú,' jelzőjeként szerepel, az idézőjelen belül viszont a 'primae' fordítása elmarad,7 s később ugyancsak a 'flore iuventae'-neк ('primae' nélkül) a 'fraudatus'-tói történő különválasztásáról beszél. Ezzel kapcsolatban föl kell hívnom a figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy a 'primae -nek és a bis 'nek értelmileg semmi közük sincs egymáshoz. A 'primae ' a 'primus3 ', 'első' jelentésű sorszámnév nőnemű egyes számú genitivusa, a 'bis' pedig szorzószámnév, jelentése: Tcétszer'. A 'primus3' szorzószámnévi párja a 'semel', a 'bis' sorszámnévi párja pedig a 'secundus3'. Föl kell hívnom a figyelmét továbbá ana is, hogy szószerkezetileg sem a 'primae ', sem a 'bis' nem a 'testis '-hez tartozik: a 'primae' a 'iuventae' főnév jelzője, a 'bis' a 'pulsi' particípium számnévi határozója. A „testis erit primae fraudatus flore iuventae" sor helyes fordítása: „legyen tanú rá a kora ifjúságának virágától 'De corona regni ad Fridericum caesarem, in: Janus Pannonius munkái latinul és magyarul, (szerk. V. Kovács S.), Budapest, 1972. 204. 2 SRH (Scriptores Rerum Hungaricarum) 1, 178. 7-11; SRH 1, 343. 9-11. 3 SRH 1,181. 17-26; SRH 1,410. 33-411. 21. "SRH 1,483. 16. -484.4. * Hó man В.-Szegfű Gy.: Magyar történet6 II., Budapest, 1939. 406. 6 Az erre vonatkozó forrásokat - saját koncepciójához igazítva -, maga Szegfű L. idézi a 7. jegyzetében. 7 Hogy ez nem véletlen, arra bizonyíték, hogy ez a mondat előző cikkében is ugyanígy található: A Thonuzoba-monda. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, 1974. 275. 16*