Századok – 1982
Közlemények - Szvák Gyula: IV. Iván alakja az orosz történetírásban 93/I
IV. IVÁN ALAKJA AZ OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 95 A „Szmutát" követő időkben keletkezett munkák még félig forrásoknak tekinthetők.4 Az első rendszeres „Oroszország történet" Tatyiscsev nevéhez fűződik, aki Nagy Péter személyén keresztül idealizálta az abszolút uralkodást, így IV. Ivánról is pozitív képet festett.5 A 18. század végére aztán már kikristályosodott a nemesi történetírásban IV. Iván kétféle megítélése. Boltyin képviseli a pozitív vonalat,6 míg Scserbatov előrevetíti a karamzini negatív megítélést.7 N. M. Karamzin: Az orosz állam története. VIII- IX. kötet IV. Iván tevékenységének első nagy — s majd egy évszázadon át legnagyobb — hatású értékelője az „orosz történetírás atyja", N. M. Karamzin volt. A nagy hatást elsősorban „Az orosz állam története" c. hatalmas összefoglalás egésze gyakorolta, de ezen belül IV. Ivánról alkotott felfogása kivételesen makacsul tartotta magát a közgondolkodásban. Iván-képének tüzetesebb vizsgálata így mindenképp indokolt. Karamzinnál az 1617-es Kronográf, és némiképp Kurbszkij műve hatására IV. Iván uralkodása két, egymással élesen szembeállítható korszakra oszlik. Ennek a felfogásnak külsődleges, formai megnyilvánulása, hogy „Az orosz állam történetének" VIII. kötete az első, a IX. kötet pedig a második ilyen szakaszról szól. Mivel pedig előzőben egy pozitív, utóbbiban viszont egy negatív Iván-kép bontakozik ki az olvasó előtt, meg is vádolták Karamzint a későbbiekben, hogy egy hatásos ellentét kedvéért kész feláldozni a történelmi igazságot.8 Az első részben Karamzin Iván születésétől kezdi az események tárgyalását, s a maga képszerű, moralizáló stílusában mindjárt jellemzi is a még gyermek nagyfejedelmet: „A lobbanékony lélekkel, ritka ésszel, különleges akaraterővel született Ivánban egy nagy uralkodó minden fő vonása meglett volna, ha neveltetése kifejlesztette vagy tökéletesítette volna benne a Természet ajándékait.. . "9 A Sujszkijok azonban inkább gyerekes játékait szorgalmazták, és „kifejlesztették benne a hatalomszeretet, sőt kegyetlenség iránti hajlamot . .. 0 Később elvette Anasztáziát, de „se istenessége, se jóságos felesége iránt érzett őszinte szerelme nem tudták mérsékelni lobbanékony, nyughatatlan lelkét, amely heves volt a düh-megnyilvánulásokban, hozzászokott a zajos semmittevéshez és vad. nem "Ezek egy részét, lehetséges, hogy szemtanúk írták - de mindenképpen első kézből kapott információk alapján. Erre látszik utalni az a tény is, hogy pl. a Piszkarevszkij letopiszec olyan adalékokkal is szolgál, amelyekről másutt nem olvashatunk. (Vö.: Matyeriali po isztorii SZSZSZR . .. , 73-79.) 5 Vö.: V. N. Tatyiscsev: Izbrannije proizvegyenyija, L„ 1979, 120, 149, 244, 278, 393. 6Ld. erre részletesebben:/!. A. Zimin: Reformi Ivana Groznovo, M., 1960, 13;/. U. Budovnyic: Ivan Groznij v russzkoj isztoricseszkoj lityerature: Isztoricseszkije zapiszki, t. 21, 1947, 279; Ocserki isztorii isztoricseszkoj nauki v SZSZSZR, t. I., 210-14. 1 M. M. Scserbatov: Isztorija Rosszijszkaja ot drevnyejsih vremjon, t. V., cs. 3, Szpb., 1789, 217-19. 'Többek között P. Miljukov mutatott rá erre: Glavnije tyecsenyija russzkoj isztoricseszkoj miszli 134-35. 9N. M. Karamzin: Isztorija Goszudarsztva Rosszijszkovo, Szpb., 1897, 48. 1 0 1. m., 49.
