Századok – 1982
Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V
980 CSÓKA J. LAJOS I leznünk, hogy a két író nem egyidőben dolgozott. Inkább arra gondolhatunk, hogy közöttük 10—20 év korkülönbség lehetett, s így az idősebb még egy korábbi helyesírást és írástechnikát sajátított el, mint a fiatalabb, aki már egy tovább fejlődött stádiumban tanulta meg a latin írás művészetét. Világos ugyanis, hogy a román és a koragótikus írások között ugyanabban az időben, egymás mellett is megtalálhatók. A jelzett paleográfiai jellegzetességek alapján kódexünk írását a 12. század második felére, a 60/70-es évekre tehetjük. A század két utolsó évtizede ugyanis már a fejlettebb gótikus írás kora, amikor a vesszővel ellátott i ii betűk, a sorvégi választó jelek is megjelennek, s az ae helyett általánossá válik az e használata. Ezek mellett a formai jegyek mellett több tartalmi vonatkozás is datálásunk helyessége mellett tanúskodik. A Canticum-magyarázatunkkal kapcsolatba hozott Honorius Augustodunensis élete vége (1156) felé készítette a maga kommentárját.3 5 Az a Petrus Cantor pedig, aki elsőnek kezdte mindig szentírási idézettel kommentárját — miként a mi szerzőnk is —, 1169 óta állott a párizsi Notre Dame iskolájának élén. S az is fontos mozzanat datálásunk tekintetében, hogy a triviumos rész Computus-ában található strófaszerkezeteket a párizsi St. Victor apátság iskolájának mestere, Ádám honosította meg a himnuszköltészetben, aki 1192-ben halt meg.36 Ezek alapján állítjuk, hogy kódexünk az 1160—70-es években készülhetett. A kódex keletkezésének helye Az előbbinél fogósabb kérdés, hol írhatták kódexünket? Az eddigi fölfogás -miként a bevezetőben már említettük - az volt, hogy kódexünk a 12. század első felében Magyarországon, minden bizonnyal az esztergomi székesegyházi iskolában készült. Ennek az elgondolásnak egyetlen bizonyítéka a 23 r oldalon látható hatsoros magyar vonatkozású „krónika", melynek hitelességével éppen ezért kissé részletesebben kell foglalkoznunk. Kódexünk 800 éves életéről igen keveset tudunk — valójában csak annyit, amennyit a benne található bejegyzések mondanak róla. Ezek szerint a kódex 1842-ben Farkas Lajos tulajdonába került. Előző tulajdonosa valószínűleg a szintén kódexgyűjtő Litterati Nemes Sámuel volt, aki 1842-ben halt meg. Az Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattárában Fol. Hung. 1365 jelzet alatt lévő Litterati-hamisítványok alapján a Könyvtár egyik igazgatója, Jakubovich Emil 1925-ben azt állította, hogy a kódexünk 23 r oldalán látható hatsoros magyar „krónika" szintén az ő „silány hamisítványa". Ám ezt az egyébként sem igazolt állítást mi nem látjuk annyira bizonyosnak. Először is azért nem, mert ezek között a Litterati-hamisítványok között — Csapodi Csabával együtt - nem találtunk olyant, melynek írása megegyeznék a „króniká"-éval. Továbbá azért sem, mert a „krónika" 1038-tól 1131-ig tart — Farkas pedig azt gondolta és írta, hogy kódexe a 11. századból származott, „Codex Saeculi XI". Ebből aztán arra lehet következtetni, hogy 1842-ben a „krónika" még nem volt a kódexben, s így azt nem írhatta Litterati Nemes Sámuel. Ám ha nem is tudjuk, hogy kitől származik ez a 3 s Ohly i. m. 254. 36 Mészáros: Iskoláskönyv, 388-89.
