Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Géza: A koalíció és Anglia (Angol-orientációs kísérletek a századeleji magyar politikában) 958/V
974 JESZENSZKY GÉZA Anglia délkelet-európai politikájának a sarkköve egy olyan ország, ahol a lakosság fele szemben áll az uralkodó nemzetiséggel, s ez az ország hogyan vezessen egy olyan szövetséget, amelynek több tagja elítéli a nemzettársaikkal szemben követett magyar politikát, sőt Magyarország egyes részeit magának szeretné megszerezni? Reich javaslata ugyan nem vonta maga után mindennek a végiggondolását, de a Foreign Office figyelmét is ráirányította ezekre a kérdésekre, s ezzel megteremtette az alapot a következő években Magyarországról érkező jelentések kritikus olvasásához. III. A nemzetiségi kérdés jegyében Seton-Watson és a kritika kezdetei Magyarország soknemzetiségű voltával az angol megfigyelők, érdeklődők tisztában voltak — igaz, magyar részről ezt senki sem titkolta, sőt az évszázados türelmes magyar politika bizonyítékaként volt szokás emlegetni.7 6 Érték már hol szelídebb, hol erősebb bírálatok is brit részről a magyar nemzetiségi politikát,7 7 de amíg úgy tűnt, hogy Magyarország betölti funkcióját, a Monarchia alkotmányosságának, stabilitásának és erejének egyik fő garantálója, addig az angolok hajlandóak voltak sok mindent elnézni neki. Az 1903 és 1906 közötti válságperiódus azonban kérdésessé tette szemükben, hogy a magyarok képesek-e megfelelni az angol várakozásoknak. Ehhez párosult a brit külpolitikában a Németországot fő veszélynek tekintő irányzat, s ebből következőleg a szlávbarát orientáció térnyerése, így nem meglepő a magyaroknál megbízhatóbban németellenesnek tekintett monarchiabeli nemzetiségek „fölfedezése". Mint láttuk, Steed már 1905 őszén mérlegelte a reájuk való építést, 1906-ban megkezdte a velük való kapcsolatok bővítését, szisztematikus kiépítését, s nemcsak saját lapjában, de más orgánumoknál is népszerűsíteni kezdte ügyüket.78 Nem volt könnyű dolga a magyarok iránt — ha nem is a koalíció iránt — többségében régóta erős rokonszenvvel viseltető angol politikai elit véleményének átformálásában, de hamarosan kitűnő segítőtársat talált, aki át is vette tőle a feladat nagyját. Kelet-Közép-Európa szláv és román nemzetiségeinek óriási szolgálatokat tevő önzetlen brit támogatója, R. W. Seton-Watson7 9 Oxfordban modern történelemből szerzett "Ezt igazolja pl. The Millenium of Hungary and Its People. Ed./, de Jekelfalussy. Bp., 1897. 7 7 A Memorandum-pör még csekély visszhangot váltott ki, de az 1898-as helynév-magyarosítási törvényt a Times is elítélte. 1898. máj. 31. 7. 7"Steed - Maxse-nak, 1906. júl. 11. MP. Vol. 456. Ebben cikket ajánlott a magyarországi nemzetiségekről Rennertől és saját magától. - Steed - Bellnek, 1906. szept. 6. (Steed-iratok) beszámolt augusztusban „a szlovák vidéken" tett körútjáról. 79 Robert William Seton-Watson (1879-1951) az I. világháború előtt mint Ausztria és Magyarország nemzetiségeinek a pártfogója vált ismertté, s a világháború alatti tevékenysége nyomán még inkább az aktuális politikai kérdések elkötelezett írójaként tartották számon. A tudós történetíró 1920 után bontakozott benne ki, így lett egyetemi professzor, majd a Royal Historical Society elnöke. Életrajzi adataira DNB 1951-1960, 877-880; tevékenységére Tributes to R. W. Seton-Watson: A Symposium. The Slavonic and Eastern European Review, 1952. Magyarországi kapcsolatai és utazásai rekonstruálásához nagy segítséget nyújtott fiai által írott, készülő életrajzának egyik fejezete, amibe G. H. N. Seton-Watson professzor (University of London) szívességéből módom volt betekinteni. Ez utóbbi csonkább változatát tartalmazza H. Seton-Watson: R. W. Seton-Watson and the Roumanians. Revue Roumaine d'Histoire. 1971.
