Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA AZ 1930-AS ÉVEK KÖZEPÉN 931 vendégül, választ ellenben február derekáig nem kaptak. A magyar magatartásra - és ugyanakkor a németbarát orientációra való irányvételt ellenző Suvich megrendülő pozíciójára is — vall az a tény, hogy Mussolini határozott meghívásával egyidőben az államtitkár Villani római magyar követen keresztül csupán azt tolmácsolta, teljesen Gömbösre bízzák „annak elhatározását, hogy jön-e és ha igen, mikor". Gömbös Colonnával szemben is azt hangoztatja, hogy a dunai rendezésre vonatkozó tárgyalásokkal „az abesszin háború befejeztéig várni kellene", fejtegetéseinek mindazonáltal lehetett olyan jelentése is, mely szerint az olasz-magyar találkozónak szintén akkor lesznek a feltételei adottak, ha a gyarmati háború kimenetele már eldőlt. A magyar politikus egyben azt a kívánságát is jelzi, hogy a dunai kérdést „előbb a római paktumnak megfelelőleg a három kormány egymás közt" beszélje meg.8 Március 24-én Colonna ismét látogatóban volt a Sándor-palotában. Mussolini megbízásából elmondta, hogy a firenzei találkozó „nagyon kielégítő lefolyású volt. . . Berger báró határozottan kijelentette, hogy az osztrák kormány továbbra is az 1934. évi római paktumot tekinti külpolitikája alapjának". A találkozó eredménye alapján a Duce javasolja, hogy a három kormányfő Rómában találkozzon. Szívesen látná - üzente —, ha az országaik közötti viszonyt tovább lehetne mélyíteni; ezért kéri, hogy „előre és minél gyorsabban" javaslatok dolgoztassanak ki erre vonatkozóan. Gömbös mindezzel elvileg egyetértett, ám azt a kívánságát fejezte ki, hogy a római összejövetel Schuschnigg és Berger-Waldenegg — ekkor már elhatározott — budapesti látogatása után történjék. A magyar kormányfő minden bizonnyal azt a helyzetet akarta elkerülni, amelyben 1934 márciusában volt Rómában, amikor az olasz és osztrák nyomással szemben egyedül küzdött. Az osztrák politikusok látogatására március derekán került sor és az — papírforma szerint - a magyar álláspont teljes diadalát hozta. Kánya kívánságait hat pontban összefoglalva taglalta, amelyekkel partnerei „teljesen azonosították magukat". Ε pontoknak a velejét végül a magyar külügyminiszter ismét summázta, immár két pontban. Eszerint: „1. politikai közeledés a kisantant államaival, talán az egy Jugoszláviát kivéve, egyelőre mellőzendő, 2. gazdasági kapcsolatok mélyítését ez idő szerint csak kétoldalú szerződések megkötésével, illetve a létező szerződések tágítása útján" tartja lehetségesnek.9 A magyar politika intézői-formálói a nyugati szomszédok látogatására azért helyeztek súlyt - amint, minden valószínűség szerint itteni inspirációnak is szerepe lehetett abban, hogy a lengyel miniszterelnök áprilisban, Gömbös 1934. októberi varsói látogatása viszonzásául, Budapestre érkezett —, mert bizonyítani akarták a bel- és külföldi közvélemény előtt, hogy Hodza kísérlete, amelyet kimondottan úgy értelmeztek, mint ami 'Pester Lloyd 1936. II. 16., Κ 63. 1936-11/7-738. napi jelentés Apor és Beauverger II. 23-i beszélgetéséről, DMK I. 41. sz., uo. 49. sz. napi jelentés Kánya és Mackensen 1936. II. 25-i beszélgetéséről, uo. 62. sz. feljegyzés III. 14-én Schuschnigg, Berger-Waldenegg, Gömbös és Kánya tanácskozásairól, Magyar Szemle 1936. IV. 383\ Petersen 472 Ormos 70. 168; Κ 74-1-1936 Róma Villani II. 11-i számjeltávirata; DIMK I. 41. sz., valamint ugyanerre: Κ 64. 1936-23-148. Bakách-Bessenyey II. 15-i pro domoja, Κ 63. 1936-23/7-598. Villani II. 15-i jelentése; Suvich megrendülő helyzetére: Petersen 465 9 DIMK I. 48. sz. napi jelentés Kánya és Colonna II. 24-i beszélgetéséről, uo. 54. sz. napi jelentés az előbbiek II. 28-i talákozójáról; Uo. 62. sz., Kerekes 192-195 4*