Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség a Darányi-kormány idején (1. rész.) 883/V
894 TILKOVSZKY LÓRÁNT állásaikból eltávolítani igyekeznek, vagy — amennyiben lehetséges — bírósági eljárást indíttatnak ellenük. Kettőt közülük, Bascht és Rothent, már súlyos büntetésre ítéltek. A magyarországi németség kulturális helyzete, különösen az iskolaügy terén, egyáltalán nem kielégítő - állapítja meg a feljegyzés. A 452 német kisebbségi népiskola túlnyomórészt magyar tannyelvű, és a németet csupán tantárgyként oktatja. Ezek már csak azért sem tekinthetők német iskoláknak, mert a bennük alkalmazott 1306 tanító nem német; németül csak félig-meddig tud. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a Magyarországon összesen működő 20 149 népiskolai tanító közül is mindössze 95 német anyanyelvű, holott a lakosság 5%-át kitevő német kisebbségnek több mint ezer német anyanyelvű népiskolai tanítóra lenne szüksége. Ε körülményeknek tulajdonítható, hogy a magyarországi német ifjúság 70%-a nem tanul meg rendesen írni, olvasni németül. Német óvodák, ismétlőiskolák, polgári iskolák és gimnáziumok máig is hiányoznak; nincs német tanítóképző intézet. Az 1935. évi iskolarendelet az eddigi kisebbségi népiskolatípusoknak vegyes tannyelvű iskolává való fokozatos, az 1938/39-es tanév kezdetéig végrehajtandó átalakítását irányozza elő, továbbra is fenntartva azonban a szülők megkérdezésének gyakorlatát. Eddig mintegy 50 községben került sor ilyen szülői értekezletre, s ott, ahol befolyásmentesen nyilatkozhattak, a vegyes tanításnyelv mellett foglaltak állást. A Magyarországon 85%-ban katolikus német lakosság iskoláinak 74%-át a katolikus egyház tartja fenn, döntő fontosságú tehát, hogy az iskolarendeletnek az egyházi iskolák vonatkozásában is maradéktalanul érvényt szerezzenek.3 8 A berlini tárgyalásaira készülő Kozma más szemszögből, más beállításban és más hangsúlyokkal tekintette át a magyarországi németséggel kapcsolatos problémákat. Figyelmét elsősorban a magyarországi német mozgalom „kisszámú, de annál tevékenyebb" radikális csoportjára, a „kifejezetten és teljesen nemzetiszocialista" Volksdeutsche Kameradschaftra összpontosította. Feljegyzései szerint kétségtelenül beigazolódott, hogy Németországból pénzt kaptak és kapnak, ha most — az 1936 januárjában Berlinben folytatott Pataky—Roediger-féle tárgyalások óta valamivel kevesebbet is. A csoport részben közvetlen, részben közvetett módon összeköttetésben áll a német nemzetiszocialista párttal, továbbá azokkal a németországi szervezetekkel, amelyeknek célja a birodalom határain kívül élő németek összefogása, német kulturális, de egyben politikai hódító célok érdekében. A nemzetiszocializmus németországi hatalomra kerülése óta ezek már nem tekinthetők többé-kevésbé független társadalmi szervezeteknek, haném a nemzetiszocialista párt által irányított németbirodalmi politika szolgálatába állított, attól elválaszthatatlan eszközöknek. Az NSDAP Külföldi Szervezetének (Auslandsorganisation-AO) magyarországi csoportja, mely a Magyarországon élő német állampolgárokat tömöríti, s vezetői közt Arthur Komhuber és mások mellett ott van Ernst Christoph Schepky is, aki a Gestapo budapesti főnöke, közvetlenül is a legszorosabb összeköttetésben áll a Volksdeutsche Kameradschafttal. Közös erővel és közös program alapján dolgoznak a „népiségi munka" (Volkstumsarbeit) területén; „karöltve" járnak el a Németországból ide érkező turisták, vándordiákok, különféle szociográfiai kutatások ürügyén pángermán propagandát folytató egyének tevékenységének irányításában, támogatásában. Ők segítik elő magyarországi német fiatalok kijutását Németországba, hogy ott megfelelő német 3,BA, R. 43. II. BD. 1502. Fol. 51-52. Aufzeichnung über die allgemeine Lage des Deutschtums in Ungarn.
