Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség a Darányi-kormány idején (1. rész.) 883/V
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (1. RÉSZ) 887 A német expanziós törekvések szolgálatában álló „völkisch" ideológia jegyében fogant, Magyarországgal foglalkozó munkák, amelyekről a Magyar Szemle 1936. novemberi számában Gogolák Lajos adott képet „Történetünk német népi szemléletben" címmel, a magyarországi német parasztságnak a török pusztítás utáni vadonból virágzó kultúrtájat teremtő többgenerációs munkáját hovatovább úgy értékelték, hogy az az általuk lakott és müveit magyarországi területeket német földdé tette, ahol joga van élete autonóm szervezésére.12 Helmut Klocke, a magyarországi németség ügyeibe 1935 nyarán Budapesten titokban beavatkozó három VDA-megbízott egyike, a Volk und Reich 1936. évfolyamában megjelent tanulmányában nyíltan kimondta, hogy nemcsak kultúrautonómiára gondol, hanem hangsúlyozottan területi autonómiára is, amely együvé kapcsolná a megyerendszer merev keretei közt széttagolt német területeket: elsősorban Tolnát. Baranyát, de kapcsolatot létesítene a Bakony-vidékkel és a budai hegyvidék német szigetével is. Az önkormányzat megvalósításához egy egységes német népi szervezetre lenne szükség, amelynek Mohács vagy Bonyhád lehetne a székhelye.13 Klocke elképzelése messzemenően igazolni látszott azt az aggodalmat, aminek Mályusz Elemér már 1932-ben, 0. A. Isbert könyvével kapcsolatban hangot adott, amikor arra figyelmeztetett, hogy a német „néptalajkutatás" (Volksbodenforschung) és „néptalaj-térképészet" (Volksbodenkartographie) alighanem a magyar államszerkezetet fellazító „német kantonok" előkészítését szolgálja.14 Klocke a német területi autonómia érdekében a trianoni Magyarország föderatív átszervezését javasolta „a jelenlegi egyoldalú centralista-nacionalista államszemlélettel szemben". A föderatív államszerkezet gondolata azonban magyar részről — mint Ottlik László 1928-évi „Új Hungária" koncepciója mutatta - csak Nagy-Magyarország helyreállítása esetére merült fel, inkább propagandisztikus, mint valós célzattal, de a németeknek egyáltalán nem helyezett kilátásba területi autonómiát. Amikor Szálasi Ferenc 1935-ben a Hungária Egyesült Földek Szövetsége tervével előállt, az is Nagy-Magyarországot képzelt el föderatív alapon, s a németek számára az sem jelölt ki autonóm területet.15 A „nyugati gyepű" elnevezéssel jelölt nyugat-dunántúli területet Szálasi éppenséggel védelmi sávnak szánta az ausztriai - az Anschluss megvalósulása esetén németországi - közvetlen befolyás feltartóztatására: ezt szögezte le azokkal szemben, akik föderatív tervét helytelenítve, a „nyugati gyepű" tekintetében az 1918—1919-es forradalmak idején ott ténylegesen kiépíteni kezdett német autonóm terület gondolatának felmelegítésével és azzal gyanúsították, hogy e tervével a nyugat-dunántúli területekre irányuló német irredenta, pángermán törekvések útját kívánja hazaáruló módon egyengetni.1 6 Szálasit gondolkodóba ejtette az is, hogy a kisantant-államok részéről érdeklődést tapasztalt föderatív elképzelései iránt, amennyiben azokat a trianoni Magyar" Gogolák Lajos: Történetünk német népi szemléletben. Magyar Szemle. 1936. november. 217-228. 13Helmut Klocke: Föderalismus und Zentralismus in Ungarn. Volk und Reich, 1936. évf. 2. sz. 136-145. ,4 Mályusz Elemér: Az új német nacionalizmus történetírása. Magyar Szemle. 1932. július. 241-253. 15 Tilkovszky Lóránt: Nationalitätenpolitische Richtungen in Ungarn in der gegenrevolutionären Epoche 1919-1945. Bp.. 1975. 11-12. 1 "OL (Országos Levéltár. Budapest). Κ. 750. Hungarista Napló. I. k. 20.
