Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Scsetinyina; G. I.: A hallgatói névsorok; mint történeti forrás. Az egyetemi hallgatóság összetétele a 19. század végén és a 20. századelején 852/IV
852 FOLYÖIRATSZEMLE sem jutott. Absztrakt modelleket természetesen fel lehet állítani, amelyek - mivel statisztikailag a Dél fejlettsége és gazdagsága kimutatható - bizonyítják, hogy a problémákat koncentrált és gazdaságilag átgondolt „támadással" meg lehetett volna oldani. Ez természetesen csak elmélet: a gyakorlatban a rabszolgatartók nehézségeiket eró'ik politikai célokra való egyesítésével oldották meg, ez pedig végső soron fegyveres megoldást jelentett. A kapitalizmus gyarmati terjeszkedése pedig nemcsak magába szívta a prekapitalista gazdasági rendszereket, de meg is teremtette azokat. A szerzők szerint mind a kelet-európai második jobbágyság, mind az ültetvények Amerikája végső soron a gyarmati kapitalista expanzió gyermekei. Ezek képviselik legjobban a kereskedelmi tőkének azt az erejét, amely a nem-szabad munkára alapozott gazdasági rendszereket a szabad munkára épült nyugat-európai piac szolgálatába állítja. A rabszolgatartó gazdasági rendszer sok mindent elérhetett, azonban minőségi fejlődést nem tudott produkálni, így végső soron a rabszolgatartó rendszerek minden gazdagságuk ellenére ki voltak szolgáltatva ellenségeiknek, bármilyen sokáig nem történt is meg az összeütközés. Az Új Világ minden rabszolgatartó rendszerének ez volt a végzete. Az észak-amerikai Dél azonban különleges minőséget jelentett ezen a téren. Szemben pl. a Nyugat-Indiákkal olyan uralkodó osztályt termelt ki, amely politikai erővé vált, és erős hatást volt képes gyakorolni a nemzeti politikára. De akármennyire is életerősnek tűnt és tűnhet ez a gazdasági rendszer, a történelmi ítélet ismert: Az Egyesült Államok felemelkedésének záloga a szabad Észak volt. Cs. K. Gy. (The Journal of American History Vol. 66. No: 1. June 1979. 7-23. L) G. I. SCSETINYINA: A HALLGATÓI NÉVSOROK, MINT TÖRTÉNETI FORRÁS AZ EGYETEMI HALLGATÓSÁG ÖSSZETÉTELE A 19. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A 20. SZÁZAD ELEJÉN Az egyetemi hallgatóság összetételének vizsgálatát több szempontból is fontosnak tekinti a szerző. Ezek közül elsőként a századforduló politikai, forradalmi mozgalmaiban játszott szerepüket említi. Hangsúlyozza, hogy nem elsősorban életkori sajátosságaik vagy értelmiségi pszichikumuk magyarázza aktív forradalmi tevékenységüket, hanem a szociális összetételükben, eszmei-politikai arculatukban bekövetkezett változás. Rendi és társadalmi összetételük átalakulása tükrözi az orosz társadalomban a kapitalizálódás során kibontakozó folyamatokat, bepillantást nyújt a cári kormányzat oktatási-, bel- és társadalompolitikájának módosulásaiba. Ez utóbbival hozza összefüggésbe Scsetinyina magának a forrástípusnak a fejlődését, gazdagodását is. Míg 1861 előtt és az azt követő években a hallgatói névsorok szinte csak névjegyzékek voltak, az 1870-es évektől egyre több adatot tartalmaztak a hallgatókra vonatkozóan. Rendőri megfontolásból is nőtt szakszerűségük, s ezáltal váltak értékes történeti forrássá. A fakultás mellett feltüntették a rendi és felekezeti hovatartozást, a származási helyet, sőt a hallgató anyagi helyzetére vonatkozóan is tartalmaztak adatokat. (Tandíjmentesség, ösztöndíjak feltüntetése.) Természetesen önmagukban a hallgatói névsorok nem árulnak el mindent a korabeli orosz értelmiségi jelöltekről, más források bevonására is szükség van. Az 1870-es évtized derekára és az első orosz forradalmat megelőző évekre vonatkozó adatokat veti össze a szerző. A negyedszázad változásai közül elsőként a hallgatók kor-összetételét említi. Korábban jelentős volt a felnőtt korú, ún. örökdiákok aránya. A századelőn már a huszonévesek domináltak, tehát fiatalodás ment végbe, amely a polgári jellegű iskolarendszer kiépítésével is összefüggött. Lassabban érvényesült ez a tendencia a nők esetében. Ugyancsak az iskolarendszer kiteljesedésével magyarázható, hogy csökkent a fővárosi egyetemek vonzása, kialakult a többi egyetem vonzáskörzete is. A cári hatóságok nemzetiségpolitikai felfogását tükrözi, hogy a nemzeti hovatartozást nem tüntették fel a hallgatói névsorok. A vallási hovatartozás adatai alapján lehet csupán a nemzetiségi összetételt kimutatni. 1876-77-ben a varsói egyetem hallgatóinak kétharmada volt katolikus (tehát lengyel), 13 százaléka zsidó vallású. Emellett a kijevi és a harkovi egyetemen volt még
